A következő csütörtökön Kyoko izgatottan lépett be az Ugrabugra klub ajtaján. Nagyon örült, hogy nem egy másik napon tartják a foglalkozást, mert akkor nem tudta volna megnézni. Csak a csütörtöki órarendje alakult ennyire lazának, hogy tudott szánni rá egy kis időt. Ennyi neki is járt!
Az Ugrabugra klub a démonok egyik közkedvelt szórakozásaként ismert az iskolában, ami hatalmas hírnévnek örvendett és ahogy a lány hallotta, mindegyik iskolában megtalálható volt a helyi variációja. A klub majdnem minden démont a tagjának tudhatott. Sok ember is csatlakozott, mert remek testedzésnek találták a sok akadállyal tele rakott pályákat.
Mikor Kyoko belépett a terembe elcsodálkozott. A nagy helyiséget tágító bűbájjal tették még tágasabbá és telerakták sziklás akadálypályákkal, lebegő szirtekkel, falmászásra alkalmas felületekkel, kötélpályákkal és még rengeteg mindennel, amit a lány az ajtóból hirtelen nem is látott. Legjobban a trambulin fogta meg, amit a padló elbűvölésével alakítottak ki.
David a bejárat melletti pultnál ülve várta a barátját és valamilyen lila szörpöt iszogatott, amit az ottani pultostól kapott. Mikor meglátta a lányt széles vigyorral sietett elé.
– Na, végre! Azt hittem már nem is jössz!
– Sajnálom! Az utolsó órám kicsit elhúzódott. – Kyoko nem akarta hosszan ecsetelni, hogy kezd ráérezni a föld mágiára és ezt Yolg tanárúr is észrevette. – Mennyi minden van itt!
– Igen! – húzta ki magát büszkén David, mintha csak ő alkotott volna ott mindent. – Gyere! Körbe vezetlek! – Kyoko nagyon lelkesen követte a fiút és izgatottan várta, hogy kipróbálhasson egy két dolgot.
– Mivel szeretnéd kezdeni? – fordult felé David a körséta után.
– Lehetne a trambulin? – nézett rögtön az ugráló alkalmatosságra és már kezdte összekötni a haját, ami az iskolába érkezésük óta megnőtt. David jó ötletnek tartotta és ő is csatlakozott hozzá, az elbűvölt ruganyos padlóra, miközben erősen hangoztatta, hogy a kezdőknek az egyik legjobb választás ez a gyakorlat. Pár perc múlva már vígan ugráltak kiélvezve a trambulin előnyeit. David próbálta tanítgatni a lányt szaltózni.
– Ahhoz, hogy teljesen át tudj fordulni, magasabbra kell ugrani! – magyarázta.
– Így? – Kyoko néhány mélyebb rugózással nagy lendületet vett, amitől jó magasra sikerült magát feltornásznia a trambulin fölé. A következő ugrásnál azonnal szaltózott is egyet, de nem lábra érkezett, hanem a fenekére majd a kezével ellökte magát és átforogva a tengelye körül. Ismét egy fenékre érkezés után újra a magasba lendülve szaltózott, hogy sikeresen talpra érkezzen. David csak tátott szájjal figyelte, amint a lány már újra a levegőbe repül kiegyenesedve befejezve a mutatványt. A fiú még ugrálni is elfelejtett, ahogy tátott szájjal nézte a nevető lányt.
– Tényleg őstehetség! – hallotta Dom hangját oldalról. – Megnézném, hogyan mássza a sziklákat! – a lány hangosan köszönt neki, de a gyomra nagyot ugrott mert a fiú oldalán egy ember lány tipegett eléggé méregetve Kyokot.
– Én mondtam! – húzta ki magát büszkén David.
– Jaj! Domi! Inkább menjünk sétálni egyet! Nincs kedvem most ehhez! – kényeskedő hangon sipítozva ráncigálta el a fiút a trambulintól a barátnője, miközben elég idegesen csapkodta a haját.
– Ez az Domi drága! Csak menjetek sétálni! – integetett nekik gonoszul David, utánozva a testvére barátnőjének a hangját. Kyoko kuncogott magában. Dom pedig egy szúrós pillantást dobott David felé még utoljára. – Mi a fenének jöttek ide egyáltalán. – morogta magába.
– Nem csíped a barátnőjét? – inkább megállapításnak szánta, mint kérdésnek. David megrázta a fejét.
– Ez egy elkényeztetett fruska. Dom csak azért jár vele mert az apja valami befolyással van valamire.
– Azért csak szereti a lányt! Nem?
– Ne értsd félre. Szeretem a bátyámat! De túlzottan is a céljaihoz válogatja meg a barátait. – grimaszolt David. – Hogy ebbe van-e érzelem azt nem tudom.
– Nem vagy túl negatív vele kapcsolatban?
– Régebb óta ismerem, mint te! – Davidet nem ingatta meg. – Ha nekem tetszik egy lány, tök mindegy milyen a családja.
– Miért? Tetszik valaki? – kapott a témán Kyoko és mikor a fiú elpirult, rögtön tudta, hogy beletenyerelt valamibe.
– Másszunk falat! – ajánlotta hirtelen David.
– Neked tetszik valaki! – Kyoko izgatottan oldalba lökte. – Ki az? – David zavarában kiútat keresve körbenézett. Próbált menekülni, de a lány nem hagyta annyiban. – Na! Kérlek! Esküszöm, hogy nem mondom el senkinek!
– Ok! De tényleg egy léleknek sem! Még nem szedtem össze a bátorságomat, hogy elhívjam randira. – a lány bólogatott, hogy senkinek sem mondja el és mindenre megesküdött.
– Diana az. – Kyoko szeme elkerekedett meglepetésében és mielőtt reagálhatott volna, David ismét figyelmeztette az ígéretére. A lány lelkesen bólogatott, de már megbánta. Most nem mondhat semmit, az egyik legjobb barátnőjének, pedig legszívesebben azonnal hozzá futott volna, de meg akarta tartani az ígéretét.
Következő rész: Loren aggodalma
Előző rész: Egy kis szabadság
Főkép forrása: www.canva.hu