Kyoko el sem tudta képzelni, hogy nem veszik észre, mire is készülnek. Késő este elhagyták a lakókörletüket és a sötét folyosókon kószáltak. Az egész iskolát mágiával itatták át, ezért azonnal kiderültek a szabályszegések. A társalgó falán elhelyeztek egy ugyan olyan fali szőnyeget, mint amint a lány az igazgatóiban látott. Éjjel csak úgy hagyhatták el a háló körletet, ha azon a szőnyegen megérintették az úticélt. Ez általában a gyengélkedőt, vagy a mentor tanáruk szállását jelenttette.
Egész nap mindenki mozgását nyomon lehetett követni, de őket most még az iskola sem látta. Kyoko egy rakás démonnal kóborolt a folyosókon és fogalma sem volt, hogy hová vezetik. Bevállalta, nélkülük tudta, hogy nem jutna vissza észrevétlenül a társalgóba. David magabiztosan vezette a csapatot. Kyoko nem tehetett mást, mint hogy megbízik benne.
Az egyik csillagvizsgálóba mentek, ami egyike volt a kisebb megbújó tornyoknak. Kyoko nem értette minek másztak fel oda, de amint felértek a démon csapat levetette magát a falakról. A lány rémülten rohant a korláthoz és lenézett a mélybe. Társai kiszögelésről kiszögelésre ugrálva mind lejjebb és lejjebb ereszkedtek, közben pedig nagyon is jól érezték magukat. Egyszerűen mámorító látványt nyújtott a démonok ilyen fajta természetes megnyilvánulása.
– Viszlek a hátamon! – ajánlkozott David.
Kyoko szó nélkül a démon fiú nyakába kapaszkodott, aki felvette a hátára, utána egy ugrással megindult lefelé. Ahogy, kiszögelésről kiszögelésre ugráltak a lánynak olyan érzése támadt, mintha madárként szállnának. Egyszer sem félt. Fel sem merült benne, hogy David leejtheti vagy hogy elhibázza, csak élvezte a pillanatot. Miután leértek a fiú letett egy percre, hogy kifújja magát. A lány a távolba nézett, amerre társaik indultak. Sziklás terep következett.
– Megpróbálhatom?
– Csak óvatosan! – figyelmeztette David. Kyoko nekirugaszkodott és szikláról sziklára ugrált. Előszőr bizonytalanul ment. Gyakran megcsúszott, de a fiú mellette maradt és mindig elkapta, ha kellett. Végül belejött és ügyesen, magabiztosan haladt előre. A telihold mindent beragyogott és ők árnyékként suhantak át a tájon. Nagyon élvezte és felszabadítónak találta ezt a fajta a mozgást. Nem is gondolta volna, hogy ennyire fog neki tetszeni. Amint stabil talajra értek, David meg is kérdezte.
– Démon voltál előző életedben?
– Lehet! – a lány nevetve körbenézett. Egy tisztásra érkeztek, ahol már egy hatalmas máglya égett. Valahonnan zene szólt és a démonok körbe táncolták a ragyogó lángokat.
– Minden teliholdkor kijövünk ide éjszaka és megünnepeljük, hogy az Úrnő felénk fordította a gyönyörű arcát. – a démon fiú a teliholdra mutatott. Kyoko megbabonázva nézett fel az égre. Észre sem vette, hogy milyen kerek a Hold. – Ez olyan démon hagyomány. – vont vállat.
– Szóval ez legális. – nézett rá mosolyogva és egy kicsit megkönnyebbülten.
– Igen. – David csintalan szemekkel viszonozta a mosolyt. – Talán örültél volna, ha valami rosszat teszünk?
– Nem. Csak úgy olyan izgalmas lett volna. – Kyoko kicsit elpirult a vallomástól. – De minek másztuk meg a tornyot? Az is hagyomány?
– Dehogy! Csak úgy rövidebb és mókásabb! A csillagvizsgáló fal egészen egyenetlen, tökéletes mászó terep!
– Kyoko? – a lány megperdült és elcsodálkozott, hogy Dom is ott van, utána megfedte magát, hiszen David bátya is démon! – Te mit keresel itt?
– Képzeld! Van benne egy kis démonvér is. Úgy ugrált a sziklákon, mintha csak közülünk való lenne. – számolt be a fejleményekről David. Kyoko viszont arra koncentrált, hogy értelmes választ tudjon adni, ha kérdezik, annyira zavarban volt.
– Tényleg? – Dom őszintén csodálkozott.
– Á, nem is voltam olyan ügyes. Még gyakorolnom kell! – szerénykedett Kyoko és közben próbálta a liftező gyomrát megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. Nagyon izgult, hogy találkoztak Dommal, majdnem elájult.
– Bezzeg az én barátnőm mindig kihagyja a szépítő alvása miatt. Mintha nem lenne elég szép. Szerintem nem is érdekli! – panaszkodott grimaszolva az idősebb testvér. Kyoko úgy érezte magát, mint akit most öntöttek le hidegvízzel. Van barátnője! – De neked minden elismerésem!
A lány csalódva kifújta a levegőt és próbálta mosolyogva fogadni a bókot. Erről ennyit! Domnak van barátnője, így neki nincs esélye. Biztos egy nagyon szép lány lehet. Zavarában a lángoló tűz felé pillantott és meglepetten szúrta ki a táncolók között Davis leendő igazgatót. Úgy ropta, mintha tinédzser lenne. A lány jót kuncogott. Dom követte a tekintetét és mikor meglátta kit néz, megjegyezte.
– Igen. Ő is itt van! Gyere! Csatlakozzunk mi is! – mind a hárman beálltak a többiek közé és körbe táncolták a tüzet élvezve a telihold csodás fényét. Kyoko nagyon jól érezte magát. A két fiú a közelében ropta. Dom még kétszer meg is forgatta és felkérte külön egy körre. A lány érezte, hogy minden gondja elszáll, ahogy a zene a lelke mélyére hatolt, Dom kitüntetett figyelme pedig emelte az est fényét.
Olyan gyorsan eltelt az a pár óra. Kyoko csodálkozva pillantott a távolba, ahol a nap első sugarai megcsillantak. Már hajnali négy körül járt. A démonok eloltották a tüzet és a hosszabb úton indultak vissza a kastélyba, közben csendben beszélgettek és nevetgéltek.
– Tetszett? – kíváncsiskodott David.
– Nagyon! Szólj mikor lesz legközelebb!
– Bele fog férni az idődbe? – aggódott a barátja.
– Miért ne férne neki bele? – Dom nem értette a problémát.
– Nem láttad még az órarendjét. Csoda, hogy még ébren tud maradni. Ő a kozmosz lány és minden órán ott kell lennie! De tényleg minden órán! – számolt be David testvérének a lány elfoglaltságáról. Kyoko érezte a fiú hangjában az aggodalmat és nagyon jól esett neki.
– Tényleg? – Dom hirtelen nagyon kíváncsian nézett a lányra.
– Ennyi kikapcsolódás nekem is kell! – nevetett fel a lány zavarában.
– Rendben, de legközelebb csak akkor gyere, ha hétvégére esik. Különben nem fogsz tudni az órákon fennmaradni. – tanácsolta David.
– Mondasz valamit.
– Amúgy, nem akarsz velünk gimnasztikázni? Van egy klubunk, ahol mindenféle trükköt gyakorolunk. Van hozzá tehetséged! – vetette fel Dom az ötletet.
– Ez tényleg jó ötlet! – lelkesedett fel David. – Gyere el!
– Rendben! Majd benézek! – egyezett bele a lány.
Kyoko, mikor visszaért a szobájába, még mindig izgatottan bújt be az ágyába. Nem hitte el, hogy Dommal táncolt. Nem is érezte magát igazán álmosnak. Mekkora bulit hagyott ki Kamilla!
Következő rész: Az ugrabugra klub
Főkép forrása: www.canva.com