Borsa Brown regényeivel már egy ideje szemeztem, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy meg is vegyek egy példányt addig, amíg nem terveztünk egy kiruccanást Gyulára. Éppen azon tanakodtam, mit olvassak a fürdőn, nézegettem a boltban a könyveket, mikor egy komoly tekintetű, hosszú fekete hajú úriember nézett vissza rám a kék borítóról. Világ életemben nem szerettem a hosszú hajú pasikat, de az a tekintet megfogott. Rögtön elolvastam az összefoglalót és azonnal meg is vettem a könyvet. Édesanyám szavaival élve, „Ha csak annyira jó ez a könyv, mint a pasi a borítón, már megérte!”
Borsa Brown A szárd szikla című kötetéről fogok mesélni.
Általában a megérzéseimre hallgatok, ha pedig nem, azt nagyon megbánom. Előfordult már, hogy megtetszett egy-egy könyv, de a belső hang nem engedte, hogy megvegyem. Nem rég történt is egy ilyen eset, mikor nem hallgattam a megérzésemre és megvettem a könyvet, aztán szidtam is magam, mert nem tetszett, de ez a kötet olyan izgalommal töltött el, hogy tudtam, nem fogok csalódni. Így is lett! A szárd szikla című kötettel szinte szerelembe estem az első pillanatban! Na jó, talán a férfival a borítón, de akkor is a könyvet vettem meg! Miután kényelmesen elhelyezkedtem a medencében és nekiláttam az olvasásnak, azonnal tudtam, hogy ezt a könyvet nekem írták.
Valós főhősnő
Nagyon tetszett, ahogyan a főhős gondolatait és beszédét megjelentette az író. Szinte egy belső vita kerekedett olykor-olykor, ami hasonlított a saját viselkedésemhez. Igen! Sokat beszélgetek magammal, gyakran előfordul, hogy nem értünk egyet, én és a belső hang így összeveszünk. Szerencsére mindig kibékülünk, ami elég kínos lenne, ha nem történne meg. Ez a kis saját őrületem jelent meg a szemeim előtt a könyv lapjain. Élvezetes volt olvasni, ahogy a főhősnő vitatkozik saját magával, és a makacs büszkeségén áthatol az igazságot mondó belső hang. Imádtam a történéseket, aminek egy igazi, nem túlmagasztalt, esetlen nő volt a középpontja a maga tökéletlenségével és némi női logikával megfűszerezve, ha szabad ilyet mondanom magamra és női társaimra.
Az utazás
A könyv gyönyörű tájakra kalauzol el minket, pontosabban Szardínia szigetére, ahol a főhősnőnk beleszeret a tengerbe, a szigetbe, a kultúrába és természetesen a pasiba, akit nem felejthetünk ki egy romantikus regényből. Mikor előszőr megjelent a könyvben teljes valójában a gyomrom is összeugrott az izgalomtól. Majdnem ültemben ugráltam a medencében – igen, vízben ülve ez is lehetséges – annyira vágytam, hogy felkiáltsak, „Igen, biztos ő az!” Talán jobb, hogy nem tette, mert így is furcsán néztek rám, de annyira tetszett a karaktere. Nem az a bájgúnár, vagy az a tökéletes pasi, aki a könyvek nagy részében szerepel. Ugyanolyan esetlen ember, mint a valóvilágban és közben mégis magával ragad a karaktere. A legreálisabb jellemvonása pedig, hogy egyáltalán nem érti a nőket! Mintha mi értenénk magunkat…
Bonyodalma hálója
Adott két nem éppen tökéletes főszereplő, ami azonnal generálja a félreértések, problémák és kellemetlen helyzetek sorát. Az író remekül ábrázolja ezeket az eseményeket, néha még én is azon töprengtem, hogy ki mit értett félre. A regény komikuma is ezekből a helyzetekből adódik, és be kell vallanom, néha elég furcsán néztek rám a medencében ülők, mikor felnevetve a könyvhöz kezdtem beszélni. De kit érdekel?!
A könyvet mozgató fő konfliktus is a félreértések és érzelmek viharából adódott, ami a végén már idegesített. Ezért kicsit neheztelek az íróra. Tudom, hogy az érzelmek bonyolult dolgok és velem is előfordult már, hogy nem értettem saját magam. De úgy érzem, hogy ezt az érzelmi vívódást, kicsit túlzásba vitte az írónő, legalább is számomra. Ezekkel kapcsolatos párbeszédeket sem éreztem számomra érthetőnek. Így a vívódásukat én is átéreztem és talán pontosan ez volt az írónő szándéka, ami, ha igaz, akkor le a kalappal előtte, de attól még idegesített.
Néhány döntése a főszereplőnek eléggé meggondolatlan és ostoba. El is gondolkodtam rajta, hogy vannak e ilyen ostoba emberek, de rá kellett jönnöm, hogy igen vannak olyanok, akik nem tudják mivel jár egy tengeri halászat vagy hogy sziklákról leugrani igen is veszélyes. Ez pedig nem ostobaság, csak éppen tudatlanság, és ebben az esetben nem igaz, hogy áldás.
Összegzés
Összességében egy nagyon jó könyvet olvashatunk A szárd szikla című kötetben. Nagyon szórakoztató, jó a humora és a története is, szerethető karakterekkel. Le sem tudtam tenni, így elég mérges voltam, mikor a könyv felénél félbe kellett hagynom, hogy haza vezessek Gyuláról. Persze a két és fél órás vezetés és a másnapi munkanap szörnyű valósága sem tántorított el attól, hogy hajnalig olvasva befejezzem a könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könnyű, nyári vakációra tökéletes olvasmányt! Engem megvett!
Képek forrása: www.canva.hu , www.libri.hu