Másnap délelőtt csendben telt. Azóta nem látta a nyulat, talán soha többé nem is fogja. Mikor András lemászott, a szőrmók is eltűnt, mintha a férfi szellemi kivetülése lenne az az átkozott nyúl. Mélyet sóhajtott, mikor meghallotta a csengőt. Előszőr nem akarta kinyitni, meg sem mozdult, de aki érkezett igen kitartóan nyomta azt a gombot. Tudta, hogy ő otthon van. Mérgelődve nyitotta ki az ajtót és meglepetten látta, hogy András áll a küszöbön. A férfi komoly arccal szemlélte az előtte álló nőt, majd hirtelen előkapott egy mini vízi pisztolyt és rálőtt. Anikó mérgesen törölgette az arcát, mire a férfi gondolkodás nélkül bement hozzá.
– Kellemes húsvétot!
– Mit keresel te itt? – fakadt ki mérgesen Anikó és becsapta az ajtót. András kíváncsian járta be a lakást mindent alaposan megszemlélve és megtorpant a lány munkaasztala előtt a rajzokat nézegetve.
– Te rajzolsz?
– Grafikus vagyok és illusztrátor. Mit akarsz itt?
– A nyuszi megjelent már? – Anikó csak a fejét rázta. – Azért jöttem, hogy elkapjam. Nem bízom rád azt az ártatlan jószágot. Ki tudja mit tennél vele.
– Minek nézel te engem? Nem bántanám! Megkeresném a gazdáját és szólnék neki, hogy a nyúl megszökik tőle. Így bármikor elkaphatja egy kutya. – a férfi nem válaszolt. – Mégis mit hittél, hogy megkínzom vagy mi?
– Velem megtetted. – Anikó meglepetten pislogott. A férfit így érintette az az éjszaka és az ő távozása? Azonnal a fejét rázta, hogy tagadjon, de válaszolni nem tudott, mert a nyúl már a teraszajtóban álldogált és kíváncsian nézegetett befelé. Be akar jönni a házba?
– Ne mozdulj! – szólt a férfira, aki hátrapillantott és figyelte, amint a nyúl eltipeg mellette. Lassan hátralépett és megpróbálta behúzni az ajtót, de a zajra a tapsifüles azonnal ugrott és körbe rohanta a szobát. András nem próbálkozott a tolóajtóval tovább, hanem a nyuszi után vetette magát. Anikó is próbálta megfogni, de a tapsifüles ismét gyorsabban mozgott. András sem járt sikerrel, bár neki majdnem sikerült elkapni.
Anikót meglepte, hogy a nyuszi élvezte a kergetőzést, mert egyszer sem akart kimenekülni az ajtón, csak körbe szaladgált a szobában és vidáman figyelte melyikük merre van. Semmi félelem nem csillant a szemében. Fogócskázna? Végül a szőrmók beszorult a rajzasztal mögé és a lány elkapta.
Anikó alaposan megnézte a kis szőrpamacsot a karjában. Jól látta, hogy egy nagy piros masnit kötöttek a nyakába. De vajon ki? Kié lehet ez a nyúl? Forgatta jobbra balra, az értetlen állat pedig zakatoló szívvel, sűrűn mozgó orral leste, mit is akarhat tőle ez a furcsa nő. Ekkor tűnt fel neki, hogy a masniba egy kis cetlit rejtettek. Eléggé ügyetlenül, de óvatosan kihúzta a kis irományt a masniból, hogy nehogy túlzottan megnyomja a nyuszit. Letenni nem merte. Négy napja hajkurászta már, nem örült volna, ha ismét eltűnne. Nehézkesen kitekerte a miniatűr üzenetet és meglepetten olvasta el.
„Szeretlek! Kérlek légy a barátnőm! András”
Anikó szeme elkerekedett. András? Övé lenne a nyuszi? Döbbenten megfordult és az őt fürkésző férfira nézett.
– Tiéd a nyúl?
– Az enyém. – bólintott. – Gyerekkorom óta tartok nyulakat és trükkökre oktatom őket. Ez olyan hobbi. Most két nyuszim is van.
– De miért nem… – Anikó nem értette.
– Azután az este után elkerültél engem, pedig nekem sokat jelentett az az éjszaka. – András kihúzta magát és szemében mély fájdalom ült. – Három hete akarok veled beszélni erről, de te mindig elmenekültél. Mikor pénteken átszökött a másik nyulam és másnap említetted, úgy éreztem végre megtaláltam a módját, hogy beszéljek veled.
– A másik nyulad? Ez nem ugyanaz a nyúl? – nézte meg alaposabban Anikó.
– Nem. Nagyon hasonlítanak egymásra mert testvérek, de az Kajla volt. Fürge nyuszi és kíváncsi természet, de nagyon neveletlen. Vele még sokat kell gyakorolnom. – Anikó pislogva újra megnézte a nyuszit, aki eléggé kezdte kellemetlenül érezni magát és ficánkolva a lány tudtára is adta. András azonnal odalépett és átvette az állatot, ki rögtön megnyugodott a gazdája ölében. – Ő itt Bingó! Imádja a kihívásokat és nagyon sok jópofa trükköt tud már. Tudtam, hogy ő segíteni fog a közeledbe jutni végre. – a férfi Anikó szemébe nézett, aki nem tudta hirtelen mit is mondjon, de végül megjött a hangja.
– Azonnal meg kellett volna mondanod, hogy a te nyulad. Segíthettél volna elkapni.
– Te nem akartad, hogy segítsek. Emlékszel? Minek mondtam volna meg, mikor teljesen ellenem fordultál? – Anikó lesütötte a szemét. – Amikor tegnap rám förmedtél, arra gondoltam, hogy feladom, nem érdekellek, de aztán meghallottam, hogy miattam sírsz.
– Hallottad? – Anikó elpirult.
– Nem olyan vastag az a sövény, mint gondolod. – vont vállat a férfi. – Akkor úgy döntöttem folytatom a színjátékot, és segítek elkapni neked a nyulam, azt pedig csak úgy tehettem meg, ha átjövök hozzád. A kertben sosem kaptad volna el, de a házban, ismeretlen terepen Bingó ügyetlenebb lesz.
– De nem féltél, hogy elveszik, vagy elszökik? Mi lett volna, ha a nyuszi nem megy haza? – András letette a nyulat a földre.
– Zaba! – Adta ki az utasítást és füttyentett. A nyuszi egy pillanatig hegyezte a fülét, utána elszaladt, mint akit puskából lőttek ki. Anikó meglepetten nézett utána. – Haza ment enni. – vont vállat András. – Mielőtt átjöttem kitettem neki néhány finom falatot.
– Magától hazamegy? – Anikó nem tudta magát ezen túltenni. – Vagyis, parancsra?
– Kiképeztem. Sok más trükköt is tud. A nyulak nagyon okos állatok és sok mindent meg tudnak tanulni, éppen úgy, mint a kutyák. – magyarázta András. Anikó szóhoz sem jutott, arra nem gondolt, hogy idomítva van. – Anikó – András közelebb lépett a lányhoz, aki félve pillantott rá. – Kérlek! Fontold meg a kérésem. Már azelőtt az éjszaka előtt nagyon tetszettél, de utána már nem tudtam nem rád gondolni. Beléd szerettem. Kínzol, ha nem vagy velem. Kérlek, légy a barátnőm!
Anikó a férfi szemébe nézett. Nem jött ki jól az az este és szégyellte magát, amiért félelmében otthagyta, de eszébe sem jutott, hogy a férfi így érezhet iránta. Hirtelen felnevetett. Pont egy olyan férfiba szeretett bele, aki nyulakat tart?
– Mi az? – értetlenkedett András, azt hitte a nő kineveti.
– Utálom a húsvétot. – közölte egyszerűen Anikó. András meglepetten pislogott.
– Mi köze ennek hozzám?
– Nyulakat tartasz. – nevetett zavartan. A férfi ezen elgondolkodott.
– A nyusziknak nincs közvetlen kapcsolódása a húsvéthoz, csak a tavasz megérkezését, a természet újjászületését jelképezik. – magyarázta és kezdett ideges lenni. – De ne ez alapján dönts! Egy kicsit sem vonzódsz hozzám? Akkor minek feküdtél le velem? – a férfi teljesen elbizonytalanodott és káromkodni kezdett. – Ez lehet mégsem volt a legjobb ötlet.
– De, jó ötlet volt! – vágta rá azonnal Anikó. András megütközve pillantott rá. – Nekem is tetszettél! – vallotta be a lány. – Te voltál a „helyes pasi a szomszédból”! Mindig figyeltelek, mikor mész és jössz, de sosem tudtam, hogyan keltsem fel a figyelmedet. Ebben sajnos nem vagyok jó. – szégyenkezve lesütötte a szemét. – Ráadásul én az-az otthon ülő fajta vagyok, még dolgozni is itthonról dolgozom, hisz láttad, de a covid után ki kellett már mozdulnom és akkor mentem el abba a házibuliba. Nagyon megörültem, hogy ott vagy te is és izgultam, de aztán megjelent az a fennhéjázó Kati és elkezdett rád nyomulni. – Anikó ismét érezte a kesernyés ízt a szájában, amikor meglátta az incselkedő nőt közeledni András felé.
– Nem tudtam mit is tehetnék és bevallom ittam, hogy bátorságot merítsek, de nem bírom az italt. – András halványan elmosolyodott. – Bevallom, nem sokra emlékszem az estéből, főleg a barátnőim elmondása alapján tudom mit tettem azon az éjjelen. Annyira ostobán viselkedtem. Legalább is ezt mesélték. Reggel pedig az ágyadban feküdtem és annyira szégyelltem magam, bevallom meg is ijedtem, mert nem így akartam veled elkezdeni a kapcsolatunkat. Nem mertem a szemed elé kerülni. Nem akartam, hogy olyan lánynak nézz. – Anikó lemondóan sóhajtott és borzalmasan érezte magát, mint annyiszor, ahányszor eszébe jutottak a történtek. – Szégyellem magam! A tegnapi miatt még inkább. Bocsánat!
– Szerintem aranyosan viselkedtél akkor este. – vallotta be András.
– Aranyosan? – Anikó nem hitt a fülének.
– Igen. – bólintott a férfi. – Tetszett a műsor, amit előadtál az asztalon táncolva. Teljesen felszabadultan mozogtál és az a mosoly. – András álmodozva halványan elmosolyodott. – Levett a lábamról.
– Táncoltam az asztalon? – Anikó nem hitt a fülének és a szája elé kapta a kezét, ezt a részt elfelejtették megemlíteni a lányok.
– Igen, aztán a nyakamba ugrottál és közölted, hogy csak is nekem szólt a táncod. – András nem tudta kárörvendő vigyorát elfojtani, ahogy meglátta a lány szégyentől égő arcát.
– Mond, hogy nem vetkőztem le mindenki előtt! Kérlek! – rimánkodott egyre vörösödő arccal. A férfi kuncogott és hozzá lépve magához ölelte.
– Nem. Nem vetkőztél le. Én vettem le rólad a ruhát, miután hazavittelek magamhoz, közvetlenül a tánc után. De úgy látom erre sem emlékszel. – Anikó megrázta a fejét, mire András tréfás mosolyra húzta a száját és szemei cinkosan csillogtak. Mindig ilyen jóképű volt? – Akkor jobb lesz, ha most azonnal felelevenítjük azt az éjszakát. – a lány ajkához hajolt és finoman megcsókolta. – Dereng valami?
– Még nem, több emlékeztető kell… – motyogta Anikó, miközben a férfi nyakába kapaszkodva most ő akart csókolni, de a férfi nem viszonozta, elhúzta a fejét.
– Még nem válaszoltál. Leszel a barátnőm? – Anikó csalódottan grimaszolt, de jogosnak érezte a kérdést, így egy pillanat gondolkozás után válaszolt.
– Csak, ha továbbra is utálhatom a húsvétot.
– Azt az ünnepet utálod, amelyiket csak szeretnéd, csak a nyulaimat hagy tartsam meg. – alkudozott a férfi miközben újabb csókért hajolt, de mielőtt ajkuk összeért volna Anikó tréfásan megjegyezte.
– Nem azt mondtad, hogy semmi köze a nyulaknak a húsvéthoz? – András felemelte a fejét félbe hagyva a mozdulatot és csücsörítve elgondolkozott.
– Ami azt illeti… – Anikó lemondóan kifújta a levegőt.
– Megtarthatod őket, csak csókolj már meg!
A kertben két nyuszi kergetőzve játszott, miközben sikeresen összetaposták a pár napja ültetett palántákat.
Kellemes húsvétot mindenkinek!
Kép forrása: www.canva.com