Este hatkor a diáksereg elindult lefelé az étkezőbe. Kyoko és Diana úgy döntött előbb elindul és megnézi mennyi idő lejutni a lépcsőn. Azt hitték remek szórakozás lesz, de beleszédültek mire leértek. Olyan negyedórát kellett lépcsőzniük, de úgy gondolták legalább egyszer ki kellett próbálniuk, mert többet nem fogják, főleg nem felfelé! Most nem kellett a térkép, csak követték a felsőbb éveseket, akik csapatokba verődve, vidáman beszélgetve tartottak az étkezdébe.
A főcsarnokból nyílt a hatalmas, boltíves étkező, melyet telezsúfoltak asztalokkal. A terem végén egy fő asztal állt, ahol majd később a tanárok foglaltak helyet. Az asztaluk fölött egy hatalmas órát függesztettek fel fenséges látványt biztosítva a megfigyelőnek, miközben mutatta az időt, a holdak és a csillagok állását. A terem két oldalán hatalmas, színes ablakok sorakoztak amik a plafonig értek, üvegükön csillogva tört meg az esti fény színes fényjátékot vetítve a terem boltozatára. A padlón pompás mozaikból kirakott, hatalmas iránytű feküdt.
Kyoko és Diana kerestek maguknak egy üres asztalt és leültek. Kíváncsian nézelődtek, mikor megjelent David egy ismeretlen fiúval és kérdés nélkül letelepedtek velük szembe.
– Kyoko! Most meséltem Patriknak, hogy milyen jó lesz veled büntető munkára menni! – A két lány Davidre nézett és Kyoko ismét dühbe gurult.
– Látom, nem bírod ki, hogy ne híreszteld!
– Ne légy mérges rá! – Legyintett az ismeretlen srác. – A démonok már csak ilyenek! Patrik Kember, széphölgyek! Örülök a találkozásnak! – Kyoko és Diana összenéztek. A bajkeverő és a szépfiú! Remek párosítás! Mind a ketten visszafordultak a barna, rövidre nyírt hajú fiúhoz és kíváncsian végig mérték. Körülbelül egy magas lehetett Daviddel, de kicsit erősebb testalkatú. Arca ovális és szemei zöldek. Kyoko ismerősnek találta azt a szempárt, mintha már látott volna hasonlót.
– Kember? – Kapott észhez Diana. – Esetleg nem ismered Kamilla Kembert?
– De! Ő a húgom. Ismeritek? – Kyoko most már értette. Bár Kamillának kicsit kerekdedebb arcot adott az Istennő, a szemük viszont kísértetiesen hasonlított egymásra.
– A szobatársunk. – Bólintott Kyoko és nem tudta megállni, hogy ne grimaszoljon a kijelentés közben.
– Tényleg? – Patrik elvigyorodott, amint leolvasta a két lány véleményét a húgáról. – Elmondjam, hogy lehet kihozni a sodrából?
Diana szeme felcsillant és már nyitotta a száját, de Kyoko megelőzte, megköszönte a lehetőséget, ha szükség lesz rá élnek is vele.
– De most miért nem? – Súgta oda Diana Kyokonak.
– Egy szóbába lakunk, nem kell a balhé! – Zárta le a témát Kyoko. Nem akart bajt! Majd, ha Kamilla nem változtat a stílusán, akkor kérnek tanácsot, de addig nem!
Ekkor egy magas démon lépett David mögé. A jólfésült, rövidebbre nyírt, fekete hajú fiú mérgesen méregette az előtte ülő kócos, hosszabb hajú Davidet. Az arcuk hasonló vonásokat mutatott, de az ismeretlen Davidhez képest kis szakállat növesztett és elegánsan, de mégis lazán volt öltözve.
Az ismeretlen dühösen lecsapott az asztalra David mellé és villogó szemekkel rámeredt, ki riadtan nézett fel rá.
– Bűntető munka az első nap? Ez most komoly?
– Szia Dom! – Rikkantotta David kínjában. – De rég nem láttalak… az ő hibája! – Mutatott Kyokora. A lány csak pislogott Domra.
– Nem is igaz! – Csattant fel Diana. – Nem kérte, hogy ugorj le a mólóról!
– Leugrottál a mólóról? – Húzta össze a szemöldökét Dom.
– Csak meg akartam mutatni Kyokonak, hogy működik a leesés gátló. Semmi több! – Magyarázkodott David és szemeivel menekülőutat kereshetett, de Domot nem hatotta meg.
– Őt is belekeverted, mi?
– Csak félreértés volt!
– Akkor elmész Ling tanárnőhöz és megmagyarázod! Érthető voltam? – David csak bólogatott.
Dom kihúzta magát, biccentett a lányoknak és elment. David kifújta a levegőt és a homlokát az asztalra ejtette. Szinte koppant a feje.
– Ez ki volt? – Nézett Diana kíváncsian Patrikra, ki ezalatt kicsit félre húzódott, de most visszaült.
– Ő David bátyja! Évfolyam első! – Az utolsó mondatot kicsit lenézően mondta ki, mintha azt mondaná, kit érdekel. – Egy évvel jár felettünk. Harmad éves. – Tette hozzá.
– De ez jó hír! Lehet, hogy nem kell menned büntető munkára! – Fordult Kyokohoz Diana, de a lány nem adta jelét, hogy hallaná. Igazából még mindig Domot látta a szemei előtt. Észre sem vette, hogy az idősebb fiú már elment, teljesen leblokkolt amióta Dom ránézett. Lefagyott! – Kyoko?
– Tessék? – Rezzent össze Kyoko és mintha álomból ébredt volna. Diana kárörvendő arckifejezésére zavarában a füle mögé kezdte tömködni a haját, ami nehéz tevékenységnek bizonyult, mert vállig érő haja állandóan kicsúszott onnan. Diana vigyorogva figyelte barátnője reakcióját. David kiakadt, hogy Ling tanárnőnél kell kuncsorognia. Patrik pedig mindenkin jól mulatott. Később megjöttek a tanárok és hallhattak egy rövid beszéd az igazgatótól, aki olyan kicsi volt, hogy az asztalra kellett állnia és két percenként elaludt. Amint befejezte a beszédet, ami elég soká tartott a szundi szünetekkel, az asztalok megteltek finomságokkal és megvacsoráztak.
Végül jólakottan indultak vissza a hálóterembe, hogy miután megkeresték a fürdőt és rendbe szedték magukat, lefeküdjenek aludni, de Kyoko szemére nem jött álom. Mielőtt idejött volna, nem gondolt bele, hogy itt helyes fiúk is lesznek! De még milyen helyes! Csak mosolygott magában.
Fotó: https://www.canva.com/