Kyoko követte Ling tanárnőt az igazgatóiba. Miután az idős nő illedelmes kopogására válasz jött, beterelte a lányt az egyszerű faajtón a szobába. A kis iroda szegényes berendezése egy íróasztalból, két könyvespolcból és egy fali kárpitból állt, amin mintha apró hangyák mocorogtak volna. Kyokonak kellett pár másodperc, hogy felismerje az iskola térképét és rajta a benne lévő embereket. Szóval így követik nyomon a tanulókat! Az idős, töpörödött igazgató éppen magyarázott valamit egy nála sokkal fiatalabb démon férfinak, aki egy fal melletti kényelmes karosszékben ült. Az ismeretlen elegáns inget és nadrágot viselt. A negyvenes éveiben járhatott. Sötétkék, jólfésült haja a fülére lógott, arca markáns volt, kék szemei csak úgy csillogtak. A két férfi kíváncsian feléjük fordultak.
– Á, kedves Yohiko! De jó, hogy jön! Épp most magyaráztam Davisnek, hogy ha átveszi a helyem, mi mindenre kell figyelnie. – kezdte az idős igazgató, de mikor meglátta Kyokot felkiáltott. – Lin kisasszony! Már megint bajba került?
– Mondtam már igazgató úr, hogy Lin kisasszony csak nekem segített Mr. Attkinson megleckéztetésében. Ő nem volt valójában büntetve! – forgatta a szemeit az tanárnő.
Kyoko nagy szemekkel a tanárnőre nézett. Nem volt büntetve? Akkor a tanárnő csak felhasználta?
– Úgy látom, hogy erről a kisasszony nem tudott. – mosolyodott el kedvesen Davis.
– Most nem ezért jöttünk! – engedte el a füle mellett a megjegyzést és terelte vissza a témát érkezésük céljára a tanárnő. – Az a probléma merült fel, hogy a kisasszony nem illik bele a tantervünkbe.
– Nincs mágiája? – sikkantott meglepő magas hangon az igazgató és olyan rémült arccal meredt a Kyokora, hogy a lány azt hitte, mindjárt megtér az Úrhoz.
– Van! Nem is akármilyen, csak az eleme nem szabványos. – magyarázta hadarva Lin tanárnő. Talán ő is attól félt, amitől a lány, hogy az idős férfi nem éli meg a mondandója végét. Davis kíváncsian előre hajolt az idős igazgató meg olyan magasra emelte bozontos szemöldökét, hogy végre kilátszott a szeme. – Az ő eleme az univerzum. – a tanárnő még ki is hangsúlyozta az utolsó szót.
– Micsoda? Az én iskolámban, egy kozmosz elemű gyermek jár? Micsoda öröm és büszkeség ez a számunkra! – rikkantott az idős igazgató és boldogan mosolygott.
– Tényleg? – kottyantotta el magát Kyoko, mert ő nem érezte ezt olyan nagy örömnek és büszkeségnek.
– Tényleg! – mosolyogta meg a lány reakcióját Davis.
– Most azt kell kitalálnunk, hogy mi legyen a folytatás… – Ling tanárnő nem tudta befejezni a mondatot, mert az idős igazgató feje lecsuklott és már aludt is. Az idős nő csalódottan bámulta. A lány most értette meg, hogy ezért hadart eddig. Attól félt, az igazgató elalszik.
– Hagyja kedves Yohiko! Kétszáztizenhat évesen maga sem lesz különb! – nevetett fel Davis. – Mivel én leszek a következő igazgató, gondolom nem baj, ha megoldom ezt a kis problémát.
– Tegye! – Vont vállat lemondóan Ling tanárnő.
– A kozmosz talán a világ legrugalmasabb eleme. – gondolkozott el Davis és megvakarta az állát. – Nem ismerem pontosan, mire is képes. Ki tudná? Szóval szerintem Kyokonak, szólíthatlak a keresztneveden? – fordult a lányhoz barátságosan, aki csak bólintott és közben percről-percre szimpatikusabbnak találta a jövendőbeli igazgatót. – Szóval Kyokonak minél több dologba bele kéne kóstolnia és megtapasztalnia. Úgy hiszem, csak akkor tudhatjuk meg, hogy mire is képes, nem igaz?
– Érdekes felvetés. – gondolkodott el Ling tanárnő. Kyoko kettőjük között járatta a tekintetét. Mindenbe belekóstolni? Ez neki valahogy nem hangzott túl jól.
– Úgy gondolom, hogy mind emellé, Kyokonak egy alapos és szigorú mentor kell, aki egy hasonlóan rugalmas elemmel rendelkezik, mint ő maga. Csak is így garantálhatjuk, hogy Kyoko megtanulja, amit kell.
– Na és kire gondolt? – tette a kezét csípőre Ling tanárnő és szúrós szemekkel a démon férfit méregette.
– Magára! – mosolyodott el nyájasan Davis, mire a nő a szemeit forgatta baljóslatúan. – Szél eleme van, ami elég rugalmas, ráadásul ön szigorú és alapos. Kyoko van ellenvetésed? – pillantott a lányra bíztatóan Davis. Kyoko nem tudta mit mondjon. Nem találta túl szimpatikusnak a nőt. Főleg azok után, hogy felhasználta David megleckéztetésére. Kételyei voltak, de mást nem ismert még az iskolában. Abban pedig egyetértett az igazgató jelölttel, hogy alapos és nagyon szigorú tanár. E gondolat után már voltak kételyei! Vajon neki jó ez így?
– Direkt nem vállaltam mentorságot idén! Elballagtak tavaly a mentoráltjaim, nekem ennyi elég volt! Évek óta csinálom! Belefáradtam!
– De ő csak egy gyerek! Nem egy egész osztály! – Ling elhúzta a száját és Kyokora nézett. A lány nem tudta mit gondolhat. Nem indult valami jól a kapcsolatuk, ha azt nevezhető kapcsolatnak. Aggódott mi lesz vele, ha nem vállalja vagy, ha rosszabb tanárt kap, mint a nő. Az új igazgató bízik benne. Jobb az ismert, mint az ismeretlen! Hirtelen gondolattal egy széles mosolyt villantott a nő felé és imádkozott, hogy hasson, de szinte azonnal meg is bánta, mert olyan szomorúság és keserűség jelent meg Ling tanárnő arcán, hogy Kyoko mosolya lefagyott. Nem ezt a reakciót várta. Lehet, hogy ezt nem kellett volna? A tanárnő elkapta a tekintetét és a homlokát kezdte dörzsölgetni.
– Milyen tréfát űz velem az Úrnő?
– Nem muszáj a mentoromnak lennie, ha nem akar. – horgasztotta le a fejét Kyoko. Most meg miért csalódott? Hiszen alapból nem akarta a nőt a mentorának!
– Nem mondtam, hogy nem leszek a mentora! – emelte fel a hangját Ling tanárnő türelmetlenül. – Menjünk a szobámba és megbeszéljük a részleteket. Köszönjük Davis! – az utolsó mondatot gúnyosan vetette oda a férfinak. A démon nevét is úgy ejtette ki, mintha egy cifra káromkodás lenne.
– Egy pillanat! – szólt közbe Davis mielőtt távoztak volna. – Csak jelzem Kyoko, hogy titkosítani fogjuk az elemi mágiádat. A kozmosz mágusok nagyon különlegesek és ezzel a világ is tisztában van. A te nyugalmad érdekében jobb, ha senki sem tudja meg a külvilágban. Erről a családodat is értesítjük! – azzal jelentőségteljesen a lányra nézett. Kyoko nem ellenkezett. Értette mire célzott és nem volt kedve ahhoz, hogy nagy felhajtás legyen körülötte. Így is lesz elég baja. Ling tanárnő még egyszer megköszönte, utána kiterelte Kyokot az igazgatóiból. A lány, még elköszönni sem tudott.
Következő rész: Shea árnyéka
Kép forrása: www.canva.com