Egy héttel később, este Kyoko a társalgóban ült és éppen a Bájitalok furmányos főzetei című tárgy házifeladatát fejezte be. Nagyot sóhajtva, megkönnyebbülten csukta be a könyvet. Előkapta a házifeladat listáját és kihúzta az elvégzett feladatot. Mindig örült, mikor valami lekerült a listáról és bele sem mert gondolni, hogy utána még öt felkerül oda. Csak élvezte egy kicsit a pillanatot, majd vett egy mély levegőt és megnézte a következő kihívást. A víz elem mágiáiról kellett egy öt oldalas dolgozatot írnia.
Kyoko elkeseredetten hátradőlt. Ehhez anyagot kell gyűjtenie, amire az egész hétvégéje elmegy és megint időt veszít. Nagyot sóhajtott és már azon gondolkozott, hogy megnézi mi a következő, mikor Kamilla lépett oda hozzá. Mióta a lány segített neki, hogy részt vehessen az őszinapéj ünnepségen, azóta egész jól kijöttek egymással.
– Mit csinálsz? – Kamilla kíváncsian a könyvhalom felé pillantott.
– Belefulladok a házifeladatokba. Na és te? – Kyoko felnézett kicsit csüggedten, majd elképedt, mert társa egy egész könyvtárat tartott a kezében.
– Melyik következik? – nyögte Kamilla és majdnem beleszakadt a nehéz kötetek súlyába.
– Williams tanárnő házifeladata. – hadarta Kyoko még mindig a könyveket bámulva.
– Akkor én vagyok a mentőöved. – Kamilla határozott mozdulattal ledobta a vaskos köteteket az asztalra, amitől Kyoko pergamenjei majdnem elrepültek. Leült a szemközti kanapéra és kifújta magát.
– Mik ezek?
– Ezekből a könyvekből meg tudjuk írni a dolgozatot, egész délután a könyvtárat bújtam hozzá. Csináljuk meg együtt! – Kyoko felvidult az ötlettől és hálásan bólintott. Örült az ajánlatnak, mert ketten gyorsabban végezhetnek. Elvette az első könyvet és kinyitotta, de Kamilla nem mozdult, csak a könyvekre meredt olyan arccal, mintha a mondani akarna valamit. Kyoko kíváncsian és gyanakodva pillantott rá. Végül a lány vett egy mély levegőt és belekezdett. – Nézd! Még nem volt alkalmam megköszönni neked, amit értem tettél.
– Tessék? – Kyoko nem értette mire is gondolhat. – Miről beszélsz?
– Arról, amikor beolvastál nekem. Igazad volt! Mindig a bátyáim árnyékában éltem. Sosem tettem semmi olyat, amivel kitűnhettem volna. Elfogadtam, hogy ez így van rendjén és elfelejtettem önmagam lenni. – elgondolkozott egy percre. – Igazából nem is tudom, milyen vagyok valójában. Próbáltam menő lenni, mint a bátyáim, de nem jött be. – Kyoko jelentőségteljesen ránézett. – Rendben! Nagyon nem jött be!
– Bunkó voltál!
– Igen. – Kamilla elpirult szégyenében. – De most már kezdem sejteni mit kell tennem és ezt neked köszönhetem. Biztos észrevetted, hogy nehezen barátkozom és nyílok meg másoknak, de mikor láttam, hogy te mennyire próbálkozol és mindent megteszel azért, hogy rájöjj ki is vagy valójában, elszégyelltem magam. Hiszen te még azt sem tudod, mire is képes az elemed, én meg itt vagyok egy földi elemmel és egyre tisztábban látom a lehetőségeimet. Erről már beszéltem Patrikkal is és úgy döntöttem, hogy orvos leszek.
– Az nagyon szép szakma! Az orvosok nagy tiszteletnek örvendnek– lelkendezett Kyoko. Remek döntésnek tartotta barátnője ötletét.
– Igen! Érdekel is és kiderült, hogy nagyon is van hozzá érzékem. – Kyoko jól tudta, hogy Kamilla kiválóan szerepelt az elemi óráin és Williams tanárnő költeményeket zengett róla. – Tudod még mit tűztem ki célul magamnak? – Kyoko a fejét rázta. – Azt, hogy segítek neked rájönni, hogy te mire is vagy képes! – Kamilla szeme csillogott. Kyoko meghatódott barátnője lelkesedésén.
– Nem kell megköszönnöd, hisz már viszonoztad a múltkorival.
– De barátok vagyunk! Segítenünk kell egymásnak, nem?
– De! Ezért írjuk együtt a leckét! – mosolyodott el Kyoko. Kamilla ezen jót kacagott. – Nagyon örülök, hogy kezded látni az utadat. Biztos vagyok benne, hogy remek orvos leszel és a családod is büszke lesz rád! – Kamilla hálásan nézett vissza rá, majd ő is elvett egy könyvet és nekiláttak a munkának. Az este lassan eltelt és kemény jegyzetelés után sikerült minden anyagot kigyűjteniük, amire szükségük volt a dolgozathoz. Fáradtan, de elégedetten tették le a köteteket. Elmúlt éjfél így a dolgozat megírása a következő napra maradt. Épp a másnapi folytatásról beszélgettek, mikor nagy mozgolódásra lettek figyelmesek. A démonok elindultak kifelé a társalgón keresztül a folyosóra. Kamilla és Kyoko tátott szájjal meredt a vonulókra. A sorban megpillantották Davidet is, akit gyorsan magukhoz intettek, hogy kérdőre vonják.
– Hova mentek?
– Hát, lesz egy buli az éjjel és oda tartunk. Olyan démon muri. – Kyoko elkerekedett szemmel nézett a démon fiúra. Hirtelen úgy érezte, neki is mennie kell.
– Mehetek?
– Biztos vagy benne? – nézett rá Kamilla.
– Persze! Ma már eleget tanultunk, egy kis szórakozás jól esne! Te nem jössz?
– Én már fáradt vagyok. – csóválta a fejét Kamilla. – Csak vigyázz, hogy el ne kapjanak!
– Akkor menjünk! Le ne maradjunk! – húzta fel a kanapéról a démon fiú. Kyoko elköszönt barátnőjétől és kisétált Daviddel az éjszakába.
Következő rész: A Katja Köppe ügy
Kép forrása: www.canva.com