A hét tényleg unalmasra sikerült Kyoko számára. Mint kiderült, csak neki ment ilyen könnyen a mágikus mező mozgatása. Nagyon sokan, köztük Kamilla és Diana is csak csütörtökre volt képes lebegtetni a falevelet, addig pedig csak erőlködtek. Kamilla több szúrós megjegyzést is tett Kyokora, aminek következtében a lány elgondolkozott azon, hogy mégis tanácsot kér Patriktól, de nem csak ő irigykedett. Az első napi csodálat után többen is összesúgtak a háta mögött és megjegyzést tettek rá, de amint sikerült nekik, ez abba maradt. El is felejtették a viselkedésüket.
Diana viszont kihasználta, hogy barátnője ennyire érti miről van szó és tanácsot kért tőle, hogyan is végezze el a feladatot. Meglepetésükre a kis kupaktanácshoz Loren is csatlakozott, Kamilla nagy ellenszenvére. A lányt nagyon is érdekelte mit mond Kyoko és később esküdözött, hogy az ő tanácsai nélkül nem tudta volna megcsinálni. Ez Kyokot meggyőzte, hogy még sem lehet annyira beképzelt a lány.
Végül elérkezett a csütörtök este és indulnia kellett büntető munkát végezni. David a torony bejáratánál várta és nem volt rosszkedvű.
– Kíváncsi vagyok most mit találtak ki! Múltkor az irattárat kellett rendbe raknom. – Kyoko remélte, hogy gyorsan végeznek, nem volt ehhez semmi kedve. Ling tanárnőt hamar megtalálták, a bejárati csarnokban várta őket, majd kivezette a fiatalokat a postázóba, ahol több száz varjú várt a küldeményekre.
– A mai büntető feladatuk, hogy kitakarítják a varjak csarnokát! – utasította őket Ling.
– Mi? – nézett Kyoko a sok varjú ürülékre a padlón.
– Jól hallotta Lin kisasszony! Álljanak neki! Gyerünk! – azzal az idős nő magára hagyta a két fiatalt. Kyoko nagyon dühösen vette a kezébe a lapátot. Nem tett semmi rosszat mégis takaríthatja a sok madár ürüléket. David ellenben vidáman ecsetelte mennyire lehetett volna rosszabb a feladat. Régi történeteket mesélt, hogy milyen büntetésekről hallott az iskolában töltött idő alatt. Természetesen egyik rosszabb volt, mint a másik. Kyoko egy ideig csendben és magában dühöngve hallgatta, de egy idő után, nem bírta tovább.
– Befognád végre a szádat?
– De most miért? Jó móka ez! – nevetett David.
– Jó móka? – visszhangozta a lány. – Az neked jó móka, hogy belerángatsz másokat a bajba az ostoba viselkedéseddel? Ez nem jó móka! Sőt! Önző disznó vagy! Ha bajt csinálsz vagy szabályt szegsz viseld emelt fővel a büntetést és engem hagyj ki belőle!
– De én mondtam Ling tanárnőnek, hogy nem a te hibád! – méltatlankodott David.
– Meg is kerested később? Győzködted őt az ártatlanságomról?
– Hát.. akartam…
– Inkább ne is szólj hozzám, gyáva! – Kyoko elfordult. – Még ennyi becsület sem volt benned, hogy megpróbáld és kiállj mellettem!
A fiú többet nem szólt. Több órába beletelt mire kitakarították a csarnokot. Ling tanárnő alaposan leellenőrizte az eredményt utána visszaengedte őket a szállásukra. David nem szólt semmit a társalgó bejáratáig.
– Akkor már nem vagyunk barátok? – kérdezte kicsit félve. Kyoko meglepetten fordult a fiú felé. Azok lennének? Barátok? Látva a bűnbánó arcát egy kicsit megsajnálta. Talán megértette a leckét és nem kell rá többet haragudni.
– Csak ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet. Vállald a felelősséget a cselekedeteidért! De komolyan!
– Na és Patrik?
– Ő gondolom úgy is minden hülyeségbe követ, nem igaz? – nézett rá végleg megkegyelmezve. David komolyan bólintott és esküt tett.
– Akkor barátok vagyunk? – kérdezte újra, de már halványan mosolygott. Kyoko csak viszonozta a mosolyt és megveregette a vállát. Barátok!
Következik: A beavatás
Kép forrása: www.canva.com