Kriszti nem tudott szabadulni az idős nő kijelentésétől. Amíg Klári azt ecsetelte, hogy az ilyen félnótásokat ki sem lett volna szabad engedni a diliházból, addig ő csak arra tudott gondolni, hogy a nő bárcsak betartaná a szavát. Soha nem hitt a varázslatban, de most nagyon örült volna egy kis mágiának, ami megoldaná a problémát. Szinte…
Kategória: Önálló novellák
Önálló novellák, elbeszélések és történetek, különböző szereplőkkel és eseményekkel. Mi történik ha a világunkba betoppan egy ádáz betolakodó? Ki ment meg minket? Esetleg egy vak ember eltéved a hóviharban, vagy egy holdfényes éjszakán egy vonzó ismeretlennel találkozunk. Ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoznak a történetek szereplői és most már a kedves olvasók is. Csatlakozz te is a szereplők kalandjaihoz és éld át velük a kalandokat!
A novellákhoz jó szórakozást kívánok!
Boszorkányos szerelem – 1. rész
– Már megint csodát tettél a hátammal! – Kriszti mosolyogva figyelte, amint legjobb barátnője leszáll a masszázs asztalról és a paraván mögé sétál átöltözni. – Nálad jobb masszőrt nem ismerek! – Akkor nem ismerhetsz sokat! – gyors mozdulatokkal lefertőtlenítette a műbőrasztalt. – Hiszed vagy sem, jó pár masszőrt kipróbáltam, de te vagy a legjobb. Az…
A szerelem a megoldás – harmadik rész
Viki reggel fáradtan sietett be a munkahelyére. Megtorpant, amikor egy újabb szál virágot talált ráhelyezve az asztalára. Bár már látásból ismerte, nem tudta a liláskék virág nevét és Máté ajándéka, aminek más helyzetben örülnie kellett volna, most keményen a szívébe hasító fájdalmat okozott. – Nocsak! Kék írisz, a remény virága! – lépett mellé a növények…
A szerelem a megoldás – második rész
Viki dühöngéssel töltötte a nap hátralevő részét. Megfordult a fejében, hogy megkeresi Mátét, de a szál rózsa mindig kicsit megnyugtatta. A nap végére mégis úgy döntött, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Miután lejárt a munkaideje a gondnoki iroda keresésére indult és remélte, hogy a férfit ott találja. Egy éve dolgozott a cégnél, de nem…
A szerelem a megoldás – első rész
Viki sietve leült az egyik étkező asztalhoz. A főnöke egy kis plusz munkát adott neki, ezért alig ért le ebédidőre. A pici kis étterem, ami egy sétáló utcára nyílt az irodaház hivatalos étkezőjeként szolgált. Minden dolgozó itt ebédelt és nem is főztek rosszul. Szerencsére szép időt jósoltak aznapra ezért kinyitották az ajtókat és a teraszon…
Az a fránya nyúl – Húsvét hétfő
Másnap délelőtt csendben telt. Azóta nem látta a nyulat, talán soha többé nem is fogja. Mikor András lemászott, a szőrmók is eltűnt, mintha a férfi szellemi kivetülése lenne az az átkozott nyúl. Mélyet sóhajtott, mikor meghallotta a csengőt. Előszőr nem akarta kinyitni, meg sem mozdult, de aki érkezett igen kitartóan nyomta azt a gombot. Tudta,…
Az a fránya nyúl – Húsvét vasárnap
Anikó húsvét reggel a kávéját iszogatva a rajzasztalánál ült és a digitalizáló tábláján firkálgatott. Egy nyulat. Nem hagyta nyugodni még éjjel sem a szőrmók és megörökítette, amint a ravasz nagy fülű meglovasítja a répát. Remek képregény lenne belőle. Talán egyszer elkészíti az ötletet, a húsvéti nyuszi répát lop címmel. Felkuncogott a gondolaton. Elmélázva pillantott a…
Az a fránya nyúl – Húsvét előtti szombat
Szombat reggel Anikó idegesen kelt és azonnal a kertbe sietett megnézni, hogy a tegnapi nyúl megjelent e újra. A veteményese sértetlennek tűnt, így egy kicsit megnyugodott, de továbbra sem értette, hogyan juthatott be az állat egy zárt kertbe. Abban biztos volt, hogy vissza fog térni. Fel kell készülnie rá! Reggeli után elsétált a boltba, hogy…
Az a fránya nyúl – Nagypéntek
Anikó a teraszon ücsörgött és a nap melegét szívta magába. A tavasz abban az évben korán beköszöntött kellemes meleget hozva és már a meteorológusok sem ígértek fagyokat, ezért Anikó úgy döntött, hogy kiülteti a palántákat. Imádott kertészkedni és minden évben a maga által termesztett zöldségekből főzött. A konyhaablakában tartotta a kedvenc fűszereit csinos kis cserepekben,…
Egy színes éjszaka
Esteledett, bolyongott az utcán. Érezte a csípős hideget az arcán, csontjai mélyén. Ha így folytatja megfagy, tudta, mi lesz a vég! Messze volt már, a meleg szálló, bezárta régen ajtaját, elüldözték a védett helyekről, sehova nem tudott menni már. A tél pedig kegyetlen tombolt, nem kímélve őt, így hát csak ment, mint egy remény vesztett…