Egyik vacsoránál Diana egyedül ült az asztalnál. A többiek még nem értek le az óráikról, így úgy gondolta, hogy neki kezd egyedül. Ki tudja mikor jelennek meg? Már épp nekiállt a falatozásnak, mikor Loren huppant le sebtében vele szemben egy hatalmas újságot tartva a kezében és türelmetlenül lapozgatott. Nem is köszönt. Diana pár másodpercig nézte a bosszankodó társát.
– A legújabb pletykát keresed magadról? – Loren meglepetten felpillantott. – Gondolom most, hogy az iskolában vagy, csak kitalálni tudnak rólad dolgokat. – magyarázkodott, de valójában el se tudta képzelni a sok pletykalap mi alapján írja a cikkeit, ha nincs szem előtt a sztár, akiről írni akarnak. Márpedig előszeretettel készültek ilyenkor is szaftos cikkek.
– Aha. – vágta rá röviden Loren és tovább lapozgatott idegesen, minden oldalt megnézve. Nem is érdekelte, mit mondott a barátnője. Diana értetlenül és kicsit megbántódottan folytatta az evést. Megérdemelt volna egy normális választ. – Nem értem! – morogta mérgesen a lány.
– Mit? – próbálkozott újra Diana, most már kevés reményt fűzött hozzá, hogy kap egy értelmes választ. Gyors mozdulattal megkente a kenyerét lekvárral.
– Minden nap megnézem az újságot, tudod a pletykák miatt és közben folyamatosan figyelem, írnak-e valamit Kyokoról.
– Kyokoról? – kapta fel a fejét Diana.
– Igen. Tudod, nem mindennap születik kozmosz mágus. – fűzte tovább Loren a mondókáját. – Úgy gondoltam, hogy a média meg fogja fülelni és elkezdenek minden félét írni Kyokoról és ha már minden nap nézem úgy is az újságot, figyelem és szólok neki, hogy ne érje váratlanul.
– Ez nagyon kedves tőled! – ismerte el Diana. Nem is számított ilyen gesztusra a pökhendi lánytól.
– Igen az. – bólintott kicsit önelégülten. – Mindenről írnak, amit eltudsz képzelni. Szaftos pletykák sztárokról, újabb tömeggyilkosság köszönhető Wallace Danorthnak, időjárás, de Kyokoról semmi. Nem értem. Ezeknek mindenhol van ember!
– Wallace Danorth megint gyilkolt? – Diana elképedt a hír hallatán. Borzalmas volt az a tudat, hogy az a pszichopata megint a démonokra vadászott. Valamiért nem szerette őket és nem egyszer lemészároltatta az embereivel az útjába akadó kisseb démon falvakat.
– Igen! – legyintett türelmetlenül Loren, nem éppen együttérzően. Nem igazán tartotta fontosnak a hírt. – Hallottad, amit egyáltalán mondtam? – Diana pár másodpercig a szemébe nézett, mielőtt válaszolt. Kicsit felháborította a lány érzéketlensége, de inkább vett egy mély levegőt és megpróbált nem ráförmedni. Elvégre Loren ilyen.
– Az iskola és a minisztérium titkosan kezeli Kyoko ügyét. Tudhatnád, mert az összes tanulónak elmondták, hogy hallgassanak! Szóval kedves tőled, hogy figyelsz, de nem értem miért várod, hogy írjanak róla! – a válasz kicsit fennhangon sikerült, de Loren meg sem hallotta.
– Mert nem hiszem el, hogy ennyi ember közül senki sem kotyogta ki véletlenül. Ez nekem fura!
– Sokan csak a saját dolgukkal foglalkoznak! – szúrta oda. – Szerencsénk van! Örülj neki! Azzal is kevesebb szegény Kyoko gondja. – vont vállat Diana és remélte, hogy befejezték a témát.
– De ez ki fog derülni Diana! – közölte határozottan Loren. Diana pár másodpercig őt nézte. Nem tudta eldönteni, mit akar ezzel mondani. Csak annyit tudott, hogy ideges lett tőle.
– Akkor te majd segítesz neki ezt átvészelni. – bár a kijelentés nyugodt hangnemben hangzott el, kérdés sem lehetett afelől, hogy Diana ezt parancsnak szánta és nem fogadott el nemleges választ. Loren kicsit bizonytalanul bólintott, után újra belebújt az újságba. Diana csak nézte a lapok mögé rejtőzött lányt és rossz érzése támadt. Vajon Loren tényleg a barátjuk?
Következő rész: Halloween-i készülődés
Előző rész: Az ugrabugra klub
Kép forrása: www.canva.com