Ling tanárnő a kollégái beszámolóit olvasta a mentoráltjáról. Kyoko minden egyes tanárát megkérte, hogy folyamatosan tájékoztassák a lány fejlődéséről és hogylétéről. Bár elismerésre méltónak tartotta, hogy Kyoko ennyire belevetette magát a munkába és a tanév kezdés után három héttel is szépen tartja magát. Bár kívülről úgy nézett ki bírni fogja a megpróbáltatást, az idős nő aggódott érte, hogy nehogy túl sokat vállaljon.
Ám Kyoko szépen fejlődött, sőt, meglepően gyorsan, így nem kellett túlzottan aggódnia. A beszámolókat olvasva, meg is nyugodott egy kicsit. Be kellett vallania, hogy nem számított ekkora fejlődésre és akaraterőre a lánytól.
Gondolataiból a távközlő csörgése ébresztette fel. Ling egyetlen intésére a kezébe repült a kagyló a szoba másik feléből.
– Kedves Yohiko! Itt az igazgató! Lenne kedves feljönni hozzám! Lenne egy kérdés, amit meg szeretnék vitatni önnel.
– Azonnal megyek. – köszönés nélkül a kagyló visszarepült a helyére. Ling azonnal felállt, kicsit kinyújtóztatta a hátát és kisietett a szobából. Mit akarhat az a vén bolond?
Az igazgató szobájához egy emelettel feljebb kellett mennie. Halkan sóhajtott, amint a lépcsőket mászva megreccsent a térde. Kezdi érni a kor súlyát. Igyekezett fürgén lépdelni, ezért gyorsan odaért a már jól ismert kopottas ajtóhoz és kopogtatás után belépett. Az igazgató kedélyes örömmel fogadta, míg a közelében álldogáló Davis eléggé feldúltnak látszott. A démon férfi arcáról azonnal leolvasta, hogy valamin veszekedtek előtte. Ling szúrós szemmel, rosszat sejtve végig mérte a két férfit, majd megállt a szoba közepén.
– Nem ül le kedves Yohiko? – kínálta hellyel az igazgató.
– Miről van szó? Nem érek rá!
– Célra törő, mint mindig. – jegyezte meg mosolyogva az igazgató, de a hangjában érződött némi nem tetszés. – Rendben. Azért hívtam ide magát, hogy elbeszélgessünk Lin kisasszony ügyéről.
– Ezt mégis, hogy érti? – értetlenkedett Ling remélve, hogy a rossz előérzete csak megcsalás.
– Úgy, hogy Kozmosz mágus! Ez remek hír az iskolánknak! Dicsőséget hozhat nekünk. Éppen ezért szeretném megbeszélni önnel, hogy mikorra tegyük a sajtótájékoztatót.
– A mit? – Ling azt hitte rosszul hall. Tudta, hogy szenilis már az öreg, de azt nem gondolta, hogy ennyire. Davis biztosan tájékoztatta a titkosításról.
– Vásári majmot akar csinálni a lányból! – fakadt ki Davis. Látszott rajta, hogy nem bírja magát tovább türtőztetni. – Nem érti meg, hogy ehhez már nincsen köze!
– Már mondtam magának kedves Davis, hogy ez remek reklám lenne az iskolánknak! – emelte fel a hangját az idős igazgató és a tanárnő biztos lehetett benne, hogy bozontos szemöldöke alatt forgatja a szemeit. Mint egy pulikutya! Vajon lát valamit attól a sok szőrtől?
– Titkosíttattuk az elemi mágiáját. Ebbe az édesapja is beleegyezett, magam beszéltem vele! – ellenkezett Davis és mérgében csípőre tette a kezét.
– Biztos az apja is meg fogja érteni ennek az előnyeit! – jelentette ki Harper igazgató mosolyogva. – Majd beszélek vele én is!
– Ne ringassa magát hiú ábrándokba! Egy szülő nem tesszi közszemlére a gyerekét! – Davis alig tudta visszafogni magát. Ling tanárnő figyelte a jelenetet és csak a legmegfelelőbb pillanatot várta, hogy lezárja az egészet, még mielőtt Davis felrobban. A föld elemmel bírók a nagyon békeszerető és türelmes mágusok közé tartoztak, de ha egyszer elfogyott a végtelennek hitt türelmük, még az Úr sem került volna az útjukba.
– Van az a pénz Davis! – Harper igazgató önelégült arccal hátradőlt. Azt hitte, hogy megnyerte a háborút, de Davis másként gondolta.
– Valakit nem a pénz motivál, de akkor nézzük meg egy másik szemszögből is! Kyoko már így is túlterhelt! – elemezte a helyzetet emelt hangon Davis. Talán abban reménykedett, hogy több ész érvvel meggyőzheti elődjét.
– A kisasszony, ha jól hallottam, elég jól megoldja. – vont vállat Harper, akit egyáltalán nem érdekelt a lány sorsa, csak a dicsőség.
– Szétszakad a sok tanulástól és állandóan fáradt, de ön szerint jól bírja. Taszítsuk még a cápák elé is! Ugyan mit számít nekünk? – tombolt a démon férfi. Ling elismerően nézett rá.
– Kedves Yohiko! Maga megért engem ugye? – fordult a nő felé Harper igazgató támogatást várva. Davis ingerülten pillantott a tanárnőre. Ennek most kell véget vetni!
– Mint Lin kisasszony mentora, nem vagyok hajlandó ezt engedélyezni! A feladatom, hogy vigyázzak rá és az érdekeit nézzem, egy sajtótájékoztató pedig nem szolgálja a lány fejlődését. Pont ennek elkerülése végett kértük az oktatási minisztériumot, hogy kezelje diszkréten a tényt, hogy van egy kozmosz mágusunk. Szeretném, ha nyugodt körülmények között tölthetné az iskolás éveit. Ebben az apja is egyetértett. Ráadásul mentorként nincs jogom felülbírálni egy szülői döntést és megjegyzem, magának sem. – Davis elmosolyodva és megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Látszott rajta, hogy teljesen egyetért a nővel és örült volna, ha előbb közbeszól. Harper viszont nem hitt a fülének. Hitetlenkedve nézett egyikről a másikra.
– Tudom, miért csinálják ezt! – fakad ki hirtelen. – Mert hasonlít Sheára, ugye? Észrevettem ám!
– Ne merje őt felhozni! – kiáltott Davis olyan mélyről feltörő felháborodással, hogy az idős igazgató megszeppent az erőteljes dühtől. A vitának Ling vetett véget.
– Ő nem Shea! Eltöltöttem vele pár órát, elhiheti nekem! Az, hogy külsőleg hasonlít rá, csak a véletlen műve, az Úrnő egy rossz tréfája! Az viszont nem tréfa, hogy maga e gyermek felhasználásával akar hírnevet szerezni saját magának. Ez nem az iskoláról szól! Úgy akar visszavonulni, hogy emlékezzenek magára. Hogy ne csak egy kiöregedett igazgató legyen, hanem az az igazgató, aki felfedezte a kozmosz lányt. Hát jól vésse az eszébe, ha csak megpróbál a mentoráltamból reklám figurát csinálni az én vagy az apja engedélye nélkül, azonnal megtudja a tanulmányi bizottság, hogy alkalmatlan már az igazgatói pozícióra és eltávolítják. Talán még a Katja Köppe ügy is előkerülhet! Megértettük egymást?
Az idős igazgató megsemmisülten ült a székében. Davis döbbenten és elismerően nézett Lingre, ő viszont befejezte. Elege volt a vitából és abból az öntelt Harperből. Nem hagyja, hogy a tanítványából vásári majom legyen, ahogy Davis mondta. Olyan harag feszítette, hogy legszívesebben lerombolta volna a termet. Mivel válasz nem érkezett, szó nélkül megfordult és kiviharzott a szobából.
Nem tudta merre ment. Csak dühöngött. Egyszer csak megtorpant az egyik folyosón. A lépcsőháznál Kyoko ült az egyik lépcsőfokon és egy tankönyvet olvasott. A nő elmerengve nézte a fáradt lányt, aki kitartóan próbált megfelelni az őt sújtó elvárásoknak. Ekkor David és Patrik ugrott le a lépcsőn és frászt hozták rá, majd miután a lány rájuk kiálltot kígyót és békát, már együtt nevettek valamin. Ling csak nézte és egy gondolatot ismételgetett magában. „Ő nem Shea! Ő nem a lányom! Hiába hasonlít rá!”
Következő rész: Őszinapéj ünnep
Előző rész: A kozmosz óra
Kép forrása: www.canva.com