Az egész évfolyam nyüzsgött péntek délután, alig várták, hogy elérkezzen az este nyolc óra. Mindenkinek lehetett hallani a véleményét, ki melyik elemi mágiához akar tartozni, kinek melyik rokona hova tartozik. Próbálták kitalálni mit kaptak adománynak az úrnőtől. Kyoko közelében Kamilla volt a legnagyobb hangadó.
– Biztosan a szél lesz a mágiám alapja! –hangoztatta. – Mind a két bátyám a szélhez tartozik, biztos az enyém is a szél lesz. – bár Kamilla határozottan mondta, Kyokonak úgy tűnt, mintha inkább fohászkodna. Nem nagyon ismerte még a lányt, de a beszélgetésekből, amiket Lorennel tett az derült ki, hogy nagy a megfelelési vágya a családja iránt.
– Neked van még egy bátyád? – nézett rá kíváncsian, mikor elindultak az étkezőbe.
– Igen. Ő tavaj fejezte be az iskolát. – magyarázta Kamilla lelkesen.
– Szóval Patrik is a szél elemhez tartozik. – jegyezte meg magának Diana.
– Igen. Meg az a lökött haverja is. – húzta el a száját Kamilla. Látszott, nem kedveli Davidet. Bár, Kyoko nem tudta, hogy kiket is kedvel egyáltalán. Az biztosan tudta, hogy ő nincsen benne ebben a szűk körben.
Mikor leértek az étkezőbe meglepetten látták, hogy a terem túlsó végén az asztalok négy sorba lettek rendezve. Míg a bejárat felöli végén merőlegesen állították őket a többi asztallal. Mindegyik sor előtt egy-egy tanár állt különböző színű ruhákban. Ling tanárnő a bejáratnál várta az érkezőket és leültette őket a tanárok előtt sorokban álló székekre. Miután mindenki leült megköszörülte a torkát.
– Ma mindenkit beosztunk a neki megfelelő tanárhoz, aki a következő hat évben a mentorja lesz. Bizonyára mindenki tudja, hogy a mágiánk alapja a bolygónk négy eleme. A Tűz, a víz, a levegő és a föld. Minden egyes ember és démon megkapja az egyik elem áldását és ezáltal a mágiáját. Mindenkire csak egy elem jellemző és csak arra a használatára képes. – tartott egy röpke szünetet. Kyoko érezte, hogy a torkában dobog a szíve. – Most megnézzük önök melyik elemhez tartoznak. Ez fogja eldönteni, hogyan tanulnak tovább és hogy milyen szakmákra alkalmasak. A teszt nem nagy dolog. Ezt a kis fekete lapot kell megfogniuk. – emelt magasba egy négyzet alakú lapot. – Ez olyan anyagból készült, mely érzékeli az elemi mágiát és olyan színűvé válik, amelyik elemhez maguk kapcsolódnak. A tűz piros, a víz kék, a levegő fehér és a föld barna. Név szerint szólítom magukat és a menet a következő. Kijön, megfogja a lapot és áramoltatja a mágiáját utána bemondja a színt, amit a lap mutat. Ezek után leül ahhoz a tanárhoz, aki a látott színű ruhát viseli. Érthető voltam? – néma csend. Senkinek nem akadt kérdése. – Szeretném, ha ez gyorsan menne mert sokan vannak. Akkor kezdjük is Alba, Alice!
Az első lány rikító lila hajjal remegve felállt és a tanárnőhöz sietett. Megfogta a lapot, ami rögtön fehér lett. Bemondta a színt és már iszkolt is a fehér ruhás boszorkányhoz, aki nagy mosollyal fogadta. Kyoko most nagyon izgult. Figyelte, amint sorba mennek ki a társai és kezdik elfoglalni a helyüket a tanárok mögötti asztalnál. Alig várta, hogy ő is sorra kerüljön.
Azon gondolkozott, vajon melyik elem tetszene neki. A víz túl gyenge, semmi harcierő, főleg gyógyításra alkalmas és semleges varázslatokra. A föld mágiát inkább támogató varázslatokra használták és védelemre. A tűz a katonák eleme, de ki akart harcos lenni? A levegőt is támadó elemként tartották számon, de rugalmassága sok másra is alkalmassá tette. Végül arra a következtetésre jutott, hogy szívesen lenne levegő. Illene hozzá!
Ekkor szólították Kamillát. Kyoko kíváncsian nézte a lányt, aki elég magabiztosan lépett Ling tanárnőhöz. Megfogta a lapot és kimondta a színt, amit látott. Kék! Ezen meglepődött, de nem annyira, mint Kamilla, aki megsemmisülten ült le a megfelelő asztalnál. Még a mosolygó tanár kedvessége sem dobta fel. Kyoko kicsit sajnálta a lányt. Annyira biztos volt a dolgában!
Végre Kyoko következett. Gyorsan a tanárnőhöz sietett és kicsit remegő kézzel vette át a fekete lapot. Most eldől! Áramoltatni kezdte a mágiáját és reménykedett benne, hogy fehér lesz, de nem lett az. Kyoko csak fogta a lapot és rámeredt a színre, amit látott.
– Mondaná végre, hogy feljegyezhessem! – türelmetlenkedett Ling tanárnő fel sem pillantva a pergamenből, amire jegyzetelt.
– Ez elromlott. – motyogta Kyoko és érezte, hogy kiszárad a szája.
– Biztosíthatom Lin kisasszony, hogy nincs annak semmi baja. Ne válogasson! Ezt kapta ajándékba! Csak mondja meg melyik szín az! – morogta hangosan a tanárnő és az égre vetette a pillantását hitetlenkedve. Valószínűleg a tanári pályája alatt már több diák is kifogásolta a mágikus elemét.
– Lila.
– Szóval lila. – kezdett el sercegni a penna Ling kezében újra a pergamenre pillantva. – Hogy mi?
Az idősebb nő végre rápillantott a lányra és a Kyoko kezében lévő lapocskára nézett. Az olyan lilán virított, hogy nem lehetett más színnel összetéveszteni. Mind a négy tanár odasereglett. Kyoko hallotta, hogy a háta mögött ülő társai és a beosztottak is elkezdenek sugdolózni.
– Kedves Mirthill! Ideadná a tartalék lapot, kérem! – a víz boszorkánya csak csettintett, mire a tanári asztalról a kezébe repült a pót lapocska és azonnal Kyoko kezébe nyomta. Az azonnal lila lett. Mind az öt tanár lélegzetvétel nélkül nézte, szinte szuggerálták, de az lila maradt. Kyoko kezdett megijedni. Őt nem fogják beosztani? Valami nagy baj van?
– Tanárnő kérem! Mit jelent ez?
– Nos! – köszörülte meg a torkát Ling tanárnő. – Olyan dolog történt, ami még ebben az iskolában nem fordult elő. Maga nem illik bele a tantervbe. Nincs mentora. – Kyoko érezte, hogy minden vér kiszökik az arcából. – Ez azért van, mert az ön eleme nagyon ritkán fordul elő. Olyan ritkán, hogy utoljára körülbelül ötszáz éve volt erre precedens egy másik iskolában.
– Dszungelvölgyben! – kotyogott közbe a tűz tanára.
– Igen! – vette vissza a szót Ling. – A maga eleme az univerzum!
Olyan hangzavar támadt a teremben, mintha bomba robbant volna. Pár pillanat múlva a föld varázslója elbődült, hogy lecsendesítse tinédzsereket.
– Akkor most mi lesz? – Kyoko kezdett pánikba esni. Azt sem tudta, hogy az az elem mire képes. Nem olvasott róla soha semmit.
– Aggodalomra semmi ok! Maga kivételesen fogékony a mágiára, szóval nem lesz eltanácsolva ha ettől tart. Megjegyzem most már értem miért. – nyugtatgatta a lányt Ling tanárnő. – Kérem, üljön le a tanári asztalhoz. A beavatás után felmegyünk az igazgatóhoz és megbeszéljük a folytatást. – a lány ilyet arcát látva hozzá tette. – Mert lesz folytatás, előbb mondtam!
Kyoko bólintott és elvánszorgott a tanári asztalhoz. Úgy érezte, minél közelebb ér az étkező alkalmatossághoz annál nagyobb szakadék lesz közte és a társai között. Majd leült és figyelte, hogyan osszák be Lorent a földhöz és Dianát a tűzhöz. Úgy irigyelte őket. Miért nem lehetett neki is valami sima elemi mágiája? Olyan kívülállónak és magányosnak érezte magát. Mindenki őt leste és sustorogtak. Az utolsó beosztás után a tanárok egyenként kivonultak a csoportjukkal és ő ott maradt kettesben Ling tanárnővel.
– Jöjjön Lin kisasszony!
Következő rész: A két igazgató
A kép forrása: www.canva.com