Anikó húsvét reggel a kávéját iszogatva a rajzasztalánál ült és a digitalizáló tábláján firkálgatott. Egy nyulat. Nem hagyta nyugodni még éjjel sem a szőrmók és megörökítette, amint a ravasz nagy fülű meglovasítja a répát. Remek képregény lenne belőle. Talán egyszer elkészíti az ötletet, a húsvéti nyuszi répát lop címmel. Felkuncogott a gondolaton. Elmélázva pillantott a falra felrögzített rajzpapírokra és vázlatokra. Grafikusként otthonról dolgozott, így minden munkája ott hevert az orra előtt a határidőkkel együtt. Pedig megfogadta, hogy a mostani húsvétot nem fogja végig dolgozni.
Gyorsan fel is pattant és inkább kisétált a teraszra. Mélyet szippantott a friss reggeli levegőből és újra belekortyolt a meleg italba. Elővette a mobilját és felhívta a nagymamáját, hogy kellemes ünnepet kívánjon neki. Természetesen a nagyi előadta, mi történt eddig, tehát semmi különleges, majd a lelkére kötötte, hogy pihenje ki a betegséget és készítsen egy tesztet. Mintha nem lenne más betegség azon az átkozott Covidon kívül! A beszélgetés után megkönnyebbült, a nagymamája nem haragszik rá, így nyugodtan töltheti ezt a napot is otthon.
A bokor zörrenve jelezte, hogy vendége érkezik. Ilyen korán? Még át sem öltözött, pizsamában nem igazán akarta hajkurászni a tapsifülest, de a nyuszit nem érdekelte az idő. Előbújt és körbe szimatolt félénken. Anikó szeme elkerekedett. A nyúl nyakában egy hatalmas piros masni díszelgett. Valaki nagyon odafigyelt, hogy húsvétra csinos legyen a hosszú fülű. Már tényleg azon tanakodott, hogy a húsvéti nyuszi szórakozik vele.
Pizsama ide vagy oda, meg kell védeni a veteményesét. Azonnal a nyúlhoz sietett, aki meglepetten pillantott rá, de amint meg akarta fogni, úgy szökkent odébb, mint egy szöcske. Anikó káromkodva lódult utána és körbe kergette az udvaron. Remélte a határozott fellépése talán hat az állatra, de nem jött be a terve. A reggeli harmatban elcsúszott és beleült a fűbe. A szőrmók kíváncsian, Anikó szerint kárörvendve megfordult és szemügyre vette a lányt, aki a sáros, zöld foltos nadrágját nézegette. Anikó fülét kuncogás ütötte meg. Azonnal a hang felé fordult és meglátta Andrást a sövény tetején átkukucskálni. Felállhatott egy létrára, hogy átlásson.
– Te mit csinálsz? – mérgelődött Anikó miközben kérdőre vonta.
– Hallottam, hogy már megjött a vendéged, gondoltam meglesem és úgy látom ez tényleg a húsvéti nyuszi. – András elégedetten vigyorgott, ahogy végig mérte a két lábra álló, nyakig sáros, kócos lányt.
– Nagyon vicces. – gúnyolódott. – Ez egy hétköznapi nyúl. Nem látod?
– Egy hatalmas masnival a nyakában? Nem hiszem.
– Húsvét van.
– Mintha dühítene ez a tény. – állapította meg a férfi.
– Utálom a húsvétot. – fordult ismét a nyúl felé és újabb támadásba lendült, de a tapsifüles megint ügyesen reagált. Anikó kezdte feladni.
– Segítsek? Ketten könnyebben elkapnánk. – ajánlkozott a szomszéd vidáman. Anikónak nem hiányzott, hogy a férfit beengedje az életébe, akármennyire is vágyott rá. Még csak az kéne, hogy ismét egymásba gabalyodjanak. Elég kínosan érezte így is magát.
– Köszönöm, de elboldogulok!
– Én nem úgy látom. – az epés megjegyzésre Anikó felkapta a vizet. Szembefordult a férfival és kikelt magából.
– Igen! Megoldom! Olyan nehéz ezt elképzelni? Nem kell a segítséged, sem, hogy megvédj az ostoba barátaidtól! Nincs szükségem rád!
– Csak kedves akartam lenni. – vágott vissza András és összevonta a szemöldökét.
– Nem kell kedvesnek lenned! – jelentette ki elutasítóan a lány.
– Én legalább nem hagytalak faképnél minden szó nélkül. Amióta együtt voltunk kerülsz, mint a tüzet.
– Mert az az éjszaka hiba volt. – András arca megrándult a lány kijelentésére és szó nélkül lemászott a létráról.
Anikó egyedül maradt a kertben és arra lett figyelmes, hogy a nyúl is eltűnt. Mit is mondott? Hiba volt? Miért vitatkozott a férfival, csak kedves akart lenni? Mély bűntudat tört fel a lelkéből. Érezte, hogy elszorul a torka és kitört belőle a sírás. Lehuppant a terasz egyik lépcsőjére és a tenyerébe temette az arcát. Mit művel? Szereti a férfit! Hirtelen azon kapta magát, hogy magában beszél.
– Miért vagy ilyen idióta? Miért veszekszel vele, mikor végre újra beszéltek? Miért kergeted el, mikor szereted? Ostoba liba vagy! – hirtelen az orgonabokor felé pillantott. – Ha tényleg a húsvéti nyuszi vagy, akkor kérlek segíts! – de maga sem tudta, mit segíthetne, hiszen végleg elszúrta.
Folytatása következik holnap! – Húsvét hétfő
Forrás: www.canva.com