Szombat reggel Anikó idegesen kelt és azonnal a kertbe sietett megnézni, hogy a tegnapi nyúl megjelent e újra. A veteményese sértetlennek tűnt, így egy kicsit megnyugodott, de továbbra sem értette, hogyan juthatott be az állat egy zárt kertbe. Abban biztos volt, hogy vissza fog térni. Fel kell készülnie rá!
Reggeli után elsétált a boltba, hogy még az ünnep előtt kiegészítse a hűtője tartalmát. Mégiscsak két napig zárva lesznek a boltok! Hazafelé még mindig a váratlan vendégén mélázva sétált a kezében a jól megrakott szatyrokkal, pedig nem is akart ennyi mindent venni, csak megkívánt még néhány finomságot.
Így felfegyverkezve már túl fogja élni a két napot, amikor magára zárja az ajtót és eljátssza a szomszédjai előtt, hogy nincs otthon. Nem akarta, hogy bepróbálkozzanak némi locsolás és itóka reményében. Szerencséjére a baloldali szomszédok elutaztak, a másik oldalt pedig sűrű sövény állja útját a kíváncsiskodóknak, így könnyű lesz észrevétlen maradnia.
Legalább is azt hitte, mert amint befordult az utcába meglátta Andrást a ház előtt álldogálni a barátaival. A magas, szőke férfi volt a jobb oldali szomszédja és ő tőle választotta el a sövény, amit a lány pár héttel ezelőttig nagyon is bánt, mert rajongott Andrásért. Tetszett neki a férfi és reménykedett, hogy talán lesz köztük valami. A gond akkor kezdődött, amikor lett is köztük valami három héttel korábban egy házibuliban, mikor Anikó sokat ivott és a férfi ágyában kötött ki. Azóta nagyon szégyellte magát és nem mert András szeme elé kerülni.
A szomszéd látszólag nem zavartatta magát a történtek miatt. Most is kedvesen mosolyogva fogadta a lányt, aki igen feszélyezve próbált nem futva elmenni mellette. Mivel szomszédok voltak, meg kellett állnia egy pillanatra beszélgetni.
– Nocsak! A szomszéd! Jó téged látni! – üdvözölte András, mire Anikó sikeresen magára kényszerített egy mosolyt. Még mindig nagyon vonzódott a férfihoz. Bár emlékezne mi is történt pontosan aznap éjjel!
– Igen. Ritkán futunk össze. – bólintott és próbált nem tudomást venni a bukfencező gyomráról.
– Mi ez a sok répa? – nézett András egyik barátja a lány kezében tartott kisebb szatyorra. Anikó kicsit pironkodva pillantott a nyúl fogó csomagjára. Elhatározta, hogy elkapja azt az állatot és visszaadja a gazdájának. – Csak nem ennyire szereted a répát?
– Nem. Csak egy nyulat akarok elkapni. – sütötte le a szemét a lány. Ez de kínos! Minek magyarázkodik?
– Egy nyulat? – András értetlen pillantott rá kék szemeivel. De még milyen kék! Anikó próbált nem elolvadni a férfitól. András eddig szótlan barátja felnevetett.
– Csak nem a húsvéti nyuszira vadászol?
– Nem! – vágta rá azonnal. – Tegnap betévedt egy nyúl az udvaromra és féltem tőle a veteményesem. Megpróbálom elkapni. – a három férfi összenézett. – Nem tudom, hol szökött be, de biztos vagyok benne, hogy valaki kiskedvence. Elkapom és visszaadom a tulajdonosának.
– Miből gondolod, hogy nem mezei nyúl? – érdeklődött András.
– Sokkal kisebb és fekete-fehér. Lehet törpe nyúl.
– Micsoda nyúl szakértő! – nevetett fel az elsőnek viccelődő férfi és oldalba bökte Andrást, aki szúrós szemel elhallgattatta. Anikó úgy érezte a férfi meg akarta védeni a szurkálódástól és bár jól esett neki a büszkesége nem engedhette, meg tudja magát ő is védeni.
– Vidéken nőttem fel. Láttam már mezei nyulat.
– Lehet tényleg a húsvéti nyúl próbálkozik megszerettetni veled az ünnepet, mivel utálod. – mosolyodott el András és a többiek helyeselni kezdtek. – Majd ellenőrizd nem e dugott el a kertben néhány hímes tojást.
– Aki nem szereti a húsvétot az csak pici szagos golyókat kap. – nyihogott fel az egyik jóbarát és a lány azonnal sejtette, hogy csak is ló lehetett előző életében. Anikó nem élvezte annyira a viccet, mint a férfi és két barátja. Mérgesen kifújta a levegőt és azonnal kifejtette a véleményét.
– Nem hiszek a húsvéti nyúlban. Most pedig, ha megbocsátotok, vár rám egy tapsifüles. – azzal faképnél hagyta a három férfit és besietett a házba. Mit képzelnek ezek magukról, kigúnyolni mást nem szép dolog! Andrásból nem nézte ki, de nem hibáztathatja a férfit, hiszen szó nélkül faképnél hagyta az éjszaka után és azóta sem beszélték meg a dolgot.
Megrázta a fejét, hogy visszaterelje a gondolatait és azonnal ellenőrizte a veteményest, de a nyúl nem járt még a kertben. Tehát csak délután engedte ki a gazdája, de lehet többet nem is jön. Akkor mit fog csinálni ezzel a sok répával?
Biztos, ami biztos kisebb darabokra vágta és kikészítette a zöldséget, utána kiült a teraszra egy újságot olvasva, hogy elüsse az időt. Nem kellett sokat várnia. A bokrok mögül lassan előbotorkált a nyúl, mintha csak arra várt volna, hogy a lány hazaérjen.
Anikó felkészült a fogócskára, de először megpróbálta a répával, amit kiszórt az állat és maga közé a földre. A nyúl érdeklődött a finomság iránt, de bizalmatlanul méregette a lányt. Anikó próbált egyre közelebb merészkedni, hátha meg tudja fogni, de közben minden idegszála megfeszült készen az ugrásra.
A nyúl tett egy hirtelen fordulatot az egyik irányba és Anikó azonnal vetődött, de a ravasz füles irányt váltott és felkapva egy falat répát, átugorva a lányon távozott a kertből. Micsoda egy pimasz jószág! Anikó a földön elterülve az ég felé fordult és dühösen fújtatott. Mit képzel magáról ez a nyúl és András, hogy kigúnyolja? Miért gondol még mindig erre?
Lassan felült és a feldarabolt répára pillantott. Tényleg a húsvéti nyuszi leckéztetné meg?
Folytatása következik holnap! – Húsvét vasárnap
Forrás: www.canva.com