Davis kicsit nyugtalanul lépkedett a folyosón. Már napok óta beszélni akart Yohikoval, de az elfoglaltságai nem engedték. Most is az ünnepségre kellett volna sietnie, de már nem akarta tovább húzni a beszélgetést. Nem tudhatta, hogy Harper igazgató mikor próbálkozik újra, tovább nem várhatott. Türelmetlenül megtorpant a nő szállása előtt és kopogott az ajtón. Yohiko meglepődött, mikor ajtót nyitott.
– Davis? Most megleptél. Nem a Hold ünnepségen kéne lenned?
– De, csak beszélni akartam veled előbb! Bejöhetek?
– Természetesen! – Yohiko kitárta az ajtót és a démon férfi belépett az ismert helyiségbe. – Kérsz egy teát? Esetleg süteményt? – próbálta kínálni a nő.
– Nem, most nem kérnék! Már így is késésben vagyok.
– Minek köszönhetem a látogatást? – Yohiko gyanakodva pillantott a férfira.
– Beszélnél nekem a Katja Köppe ügyről? – A nő felvonta a szemöldökét. – Tudnom kell az elődöm gyengeségéről. Meg kell védenünk Kyokot!
– Látom nagy hatással volt rád a mentoráltam! – mosolyodott el Yohiko minden tudóan.
– Mert rád nem! – Davis azonnal visszavágott. Yohiko mély lélegzettel lenyelte a csípős válaszát. Davis már jól ismerte a nőt. Soha nem vállalta volna el a mentorságot, ha nem lát valamit a lányban. Ugyan azt, amit ő! – A hasonlóságot hagyjuk! Az úrnő egy kegyetlen tréfája! Inkább arra kell koncentrálnunk, hogy kozmosz mágus. Különleges és nem valószínű, hogy gyógyító lesz.
– Nyomon követed a fejlődését. – állapította meg Yohiko, de a démon férfi nem tudta mi a nő véleménye erről.
– Ő a legrosszabb víz mágiából az évfolyamon. – vont vállat Davis.
– Igen. Ez már egy hónap után látszik. – bólintott megmosolyogva a kijelentést a nő. – Inkább a gyengesége az a tárgy.
– Nem tudom, hogy mire lesz képes, de innentől kezdve biztos, hogy fel fognak rá figyelni!
– Igen. – Yohiko leült a kedvenc fotelébe. – Meg fogja környékezni a kormány, hogy menjen a minisztériumba dolgozni. Bábbá akarják majd tenni, hogy aztán több szavazójuk legyen. Ez a kormány módszere. – kezébe vette a csipeszt és csak úgy mellékesen beledobot kettő kockacukrot a teájába.
– Másvalakinek is hasonló a módszere. – Davis komoly arccal nézett a nőre. Yohiko keze megállt a levegőbe és döbbenten nézett vissza a férfira.
– Wallace Danorth? Azt hiszed érdekelni fogja a lány? Mi érdeke lenne?
– Ő egy kozmosz mágus! Nem elég érv ez neki? Mint tudjuk, nem ép elméjű!
– Igen, sajnos ez igaz! – Yohiko végre letette a csipeszt és a kezébe vette a csészét.
– Nézd! Csak azt akarom, hogy biztonságban legyen. Jobb, ha nem tudnak róla, amíg nem muszáj! – győzködte Davis és komolyan gondolta. Aggódott a lányért. – A nyilvánosság tönkre is teheti! Harper igazgató viszont nem fog ebben segíteni! – Yohiko elmosolyodott.
– Jó démon vagy Davis! Mindig is az voltál! – Davis hálásan és kicsit szégyenlősen mosolygott, de a fürkésző tekintetét nem vette le a nőről. Most már nincs kitérés, ezt Yohiko is nagyon jól tudta. A nő belekortyolt a teába és a forró gőzbe bámulva mesélni kezdett. – Az eset több mint húsz éve történt. Katja egy nagyon kedves és elbűvölő víz mágus volt, de nagyon naiv. Miután elkezdte a tanulmányait azonnal kiderült milyen hatalmas ereje van. Még a halálból is visszahozta a betegeket. Harper igazgató természetesen meglátta a lehetőséget és meggyőzte szegény lányt, hogy legyen az iskola arca. Onnantól kezdve nem volt megállás. Mire bárki is észbe kaphatott volna Katja már a miniszterekkel pózolt és híresebb volt, mint a legnagyobb sztárok. De Harper egy dologgal nem számolt. A médiával. Imádják a pletykát és a botrányokat. Mikor már nem volt mit megírni a lányról, hát elkezdtek nyomozni. A csillogással a családi titkok is előkerültek. Kiderült, hogy Katja apja gyilkolt a halála előtt. Bűnöző volt, Danorth egyik embere. Szegény lány! Nem is ismerte az apját, az anyja egyedül nevelte, miután a férfi elhagyta őket. Nem lehetett hibás az apja tetteiért! Ám ez nem érdekelt senkit. Nagy szenzáció volt és fennhangon írtak a férfi rémtetteiről. Akkor kezdődött a rémálom. Katjat meghurcolta a média és a sértettek rokonai. Az igazgató pedig, hogy mentse, ami menthető, elfordult tőle és kirúgta az iskolából valami kitalált ürüggyel. Katja egyedül állt a világgal szemben. Odáig fajult a dolog, hogy megtámadták a lányt és súlyosan megsérült. Elvesztette az erejét. Végül a szenzáció lecsengett és senkit sem érdekelt, hogy tönkretettek egy életet. Azóta elvonultan él, nem hallottunk felőle. Harper meg a politikai ismerősei mögé bújt. Eltusolta. Mára már el is felejtették.
– Alkalmatlan egy iskola vezetésére! – Davis elszorult szívvel állt. Szerencsétlen lány! Pont ettől akarta megóvni Kyokot és az iskolát. A többi diákra is tekintettel kell lenniük.
– Nem azt mondom, hogy a hírnév tönkretesz. – nézett rá Yohiko. – Mennyi híresség él a világon és nem történik velük baj, de ez Harper felelőssége volt! Ő vitte bele, neki kellett volna megvédenie a lányt! Még csak tinédzser volt! Ki kellett volna állnia Katja mellett, se nem tette! Helyette elbújt, mint egy patkány.
Pár pillanatig némán hallgattak. Yohiko csendben kortyolgatta a teát és elmerengett az emlékeken. Davis minden egyes szót átgondolt, amit hallott. Mikor elvállalta a munkát, még felnézett az igazgatóra. Úgy tudta, hogy tiszteletre méltó ember, hiszen még őt is tanította! Ám hallva a történetet és látva, miként viselkedik nap, mint nap, teljesen kiábrándult. Ennek véget kell vetnie! Minél előbb át kell vennie az igazgatói széket, hogy megvédje a diákjait.
– Köszönöm, hogy elmondtad!
– Fel akartam szólni ellene, el akartam távolíttatni a székéből, de a befolyásával megfenyegetett. – Yohiko sértetten és most már dühösen beszélt. Látszott, hogy felkavarta az emlék, feltört az évekkel korábban elnyomott sértettsége és bűntudata. – De akkor még volt veszteni valóm. Most már nincs.
– Most már én is itt vagyok és segítek. Nem engedem, hogy még valakit tönkre tegyen! Megvédjük Kyokot és a többi tanulót is! – Yohiko felnézett rá. Látszott az arcán, hogy nem is várt mást a férfitól. Hirtelen témát váltott.
– Menj mert lekésed az ünnepséget! Az új igazgató nem késhet! – ezzel lezárta a témát. Davis a homlokához kapott, amint eszébe jutott eredeti úticélja.
– Tényleg! Az ünnepség! – Teljesen elfelejtette. – Még egyszer köszönöm, hogy elmondtad! Jó éjszakát Yohiko!
Azzal kisietett az ajtón az éjszakába.
Következő rész: Egy kis szabadság
Előző rész: Egy áttanult este
Kép forrása: www.canva.com