Petra fáradtan lépett ki az épületből és mélyen beszívta a pesti éjszaka illatát. Rég elmúlt éjfél is, mire végeztek a fotózással és a főnöke már teljesen az idegire ment. Örült, hogy végre vége a napnak és hazamehet. Bár már több éves tapasztalatot szerzet fotósként a felettese még mindig úgy kezelte, mintha egy kezdőt alkalmazna. Jól végezte a munkáját, sok cég külön őt kérte, mégis mindenbe belekötött. A lány tudta a férfi azért viselkedik így vele, mert pár éve visszautasította a közeledését. A nőcsábász mindenkivel kikezdett és ő nem akart a hálójába kerülni. Ezzel megsértette a férfit, aki onnantól kezdve nem hagyta élni.
Petra mélyet sóhajtva lépett az autója mellé és hátra betette a táskáját. Csak arra tudott gondolni, hogy hazamegy és vesz egy forró fürdőt.
– Kérem, hagyjanak! – Petra hirtelen megfordult az idegen női hangra. A könyörgés erőtlennek hangzott és a mögötte lévő bokor mögül jött. Valaki bajban volt!
– Jó lesz! Tetszeni fog! – a kéjes férfihang semmi jót nem ígért.
– Ne! Kérem!
Gyorsan becsapta a kocsiajtót és már indult is a hang irányába. Szinte futva megkerülte a bokrot és a mögötte elterülő füves területen két férfit pillantott meg a sötétben, akik egy nőt próbáltak bevonszolni a fák közé. A fiatal lány nagyon dülöngélt, lehet leitatták vagy adtak neki valami drogot. Még be sem értek a bozót közé, de az egyik idegen már a nő ruháját próbálta feltűrni. Petra dühösen indult feléjük. Ezt nem hagyhatja!
– Állj! – hangjára a két férfi rémülten pillantott felé.
– Ne szólj bele kislány! – aki a ruhát akarta letépni, most felé fordult elengedve a félig alélt nőt.
Petra nem várta meg a reakcióját, azonnal a férfi arca felé csapott, mire az védekezőn feltartotta a kezét. A csel bevált és a következő mozdulattal lendületből ágyékon rúgta az ellenfelét. Az idegen kínok között rogyott a földre és jajveszékelve kiabált. A másik dühösen letette a szerencsétlenül járt nőt a földre és Petrának ugrott, akit nem lepett meg a támadás. Ellépett a férfi elől és megragadva a karját kihasználva a támadója lendületét úgy gyomorszájon térdelte, hogy az alig kapott levegőt. A földre taszította és gyorsan a bajbajutott lányhoz sietett. Megpróbálta felültetni, de az alig volt magánál.
A két idegen nagy nehezen felállt és Petra felé indult még mindig szenvedő arccal. Látva a támadók közeledtét visszaengedte a társát a földre és szembe nézett velük. A három bátyával évek óta jártak Kempo edzésre. Gyakran gyakoroltak otthon is. Két tapasztalatlan ellenfél nem okozott neki problémát. Magabiztosan nézett szembe az idegenekkel, akik már nem érezték annyira biztosnak a dolgukat. Petra látta rajtuk a habozást.
A második támadó hirtelen előre vetette magát, miközben a társa is megindult. Petra ügyesen kivédte az első támadást és visszatámadva felülkerekedett, de nem látta a másik támadót és az arcon ütötte. Hátra tántorodott egy pillanatra, de nem inogott meg. Gyorsan visszanyerte a lélekjelenlétét, hiszen nem egyszer kapott már ütést, igaz akkor kesztyűben harcoltak. A fájdalom belenyilallt az állkapcsába, de nem törődött vele. Gyorsan visszatámadt és a fölé kerekedett férfi ismét a földre került. Végül a két idegen inkább jobbnak látta odébb állni dühös pillantásokat vetve rá.
Petra pár pillanatig utánuk nézett és miután meggyőződött róla, hogy elmentek visszasietett a földön fekvő lányhoz. Küszködve megemelte és eltámogatta az autójához. Kitárta a hátsó ülés ajtaját és nagy nehezen beültette.
– Köszönöm… – alig halhatóan motyogta a lány. Petra óvatosan levette a táskáját, amit könnyedén ráakasztva hordott a vállán. Csoda, hogy nem hagyta el! Előkereste a telefont és a kapcsolatokat átnézte. Csak pörgette lefelé a neveket, de nem jutott előrébb. Semmi apu vagy anyu? Valakit fel kell hívnia?
Ekkor ért a B betűhöz és azonnal megtorpant. „Bátyus” Talán a testvére? Ez volt a legkecsegtetőbb lehetőség, így azonnal tárcsázta. Remélte, hogy a féri nem kapcsolja ki éjszaka a mobilját vagy némítja le teljesen. Morcosnak biztos morcos lesz, mivel hajnali kettőkor senki sem szereti, ha felébresztik. De mit tehetne? Vigye haza magához? Fel sem tudná cipelni a lépcsőn. Nem tudta mennyire ütötte ki a szer, mert alkohol szagnak semmi nyomát sem érezte. Örült, hogy eljutott vele az autójáig.
A telefon kicsengett Petra nagy örömére. Már csak azon izgulhatott, hogy a férfi felvegye. Bele telt pár csengésbe, de végre választ kapott.
– Mit akarsz ilyenkor? Baj van? – jött a rekedtes, álmos hang a túloldalról. A férfi mogorva hangja egy pillanatra meglepte Petrát, pedig számított rá, hogy nem lesz jókedve az illetőnek. – Hugi? Ott vagy?
-A nevem Angyal Petra és a húgát bedrogozták! – tért rögtön a tárgyra, hogy elejét vegye a kínos magyarázkodásnak.
– Tessék? – a férfi azonnal felébredt.
– Haza felé indultam a munkából és akkor láttam, hogy két férfi próbálja a parkba vonszolni, de nem hagytam nekik. Most itt van a kocsimban. Gondolom valami randi drogot kaphatott egy buliban. A ruhájából ítélve szórakozni volt.
– Angyal Petra? Két férfi? Nem hagyta nekik? – a férfi próbálta az információkat feldolgozni. – Hol vannak most?
– A Népliget mellett egy parkolóban.
– Ez most komoly? – az idegen próbálta megemészteni az információt, de Petra türelme fogytán volt. Aggódott, hogy a támadók mégis visszatérnek és megtorolják a büszkeségükön esett csorbát, azt pedig nem akarta megvárni.
– Nézze, szívesen elviszem a húgát magához, csak mondja meg címet! Nem szeretnék egy eszméletlen lánnyal a kocsimban egy elhagyatott parkolóban várakozni! Két férfival még elbírok, de ha többed magukkal jönnek vissza bajban leszek és a húga is!
A túloldalt a férfi mérlegelhette a dolgot, mert pár pillanat csend után utasította.
– Jobb, ha a szüleimhez viszi! Onnan alig tíz perc kocsival. Én messzebb vagyok!
– Rendben! Küldje el a címet a telefonomra! Máris mondom a számot! – Petra lediktálta a telefonszámát.
– Adja meg a rendszámát is!
– Tessék? Minek az magának?
– Csak adja meg! – Petra kifújta a levegőt, hogy megnyugodjon és lediktálta. Ha ez kell neki, hogy bízzon benne? Csak azt akarta, hogy vége legyen ennek az éjszakának és haza mehessen.
A férfi ezek után szó nélkül letette. Petra ezen nem sértődött meg. Visszatette a lány mobilját a kistáskájába és bezárta a hátsó ülésre. Beült és rányomta a gyerekzárat a kocsiajtókra. Biztos, ami biztos! A mobilja két rezzenésére tudta, hogy a férfi elküldte a címet. Azonnal beállította a GPS-t és indult is. Még tíz perc és vége ennek is, aztán mehet haza.
Nagyon fáradtnak érezte már magát. Fájt az álla és vezetés közben lett figyelmes az öklére, ami enyhén vérzett. Valamelyik férfi megkarmolhatta vagy az állával felsérthette. Ez holnap nagyon fog fájni!
A női hang szorgalmasan irányította mikor és hol forduljon le, hátul pedig a lány mélyen aludt. Remélte, hogy nem lesz baj vele. Alig két percre lehetett az úticéltól, amikor megcsörrent a mobilja.
– Merre jár? – a férfi hangja kicsit megnyugtatta.
– Körülbelül két perc.
– Vigyen haza… – nyöszörögte a lány hátul.
– Már viszlek! Nyugodj meg! – próbálta megnyugtatgatni és a férfi is csatlakozott.
– Nyugodj meg Emma! Nemsokára otthon leszel!
– Bátyus! Vigyél haza! – motyogta a lány meghallva a testvére hangját.
– Ne aggódjon, mindjárt ott vagyunk!
– Az apám kiment a ház elé! Lassan látnia kell!
– Igen! Látok valakit egy kivilágított kapu előtt. Megérkeztem! – gyorsan kinyomta a telefont és leparkolt. Az idős férfi azonnal odasietett a kiszálló nőhöz.
– Hol a kislányom?
– A hátsó ülésen! – Petra figyelte, ahogy az idős férfi kitárja az ajtót és kiemeli a lányát a kocsiból. Ekkor érkezett meg az anyja is jajveszékelve. Petra csak csendben figyelte, amint a két szülő beviszi a nőt a házba. Nem mozdult csak tanácstalanul felnézett az épület kivilágított ablakaira. Az ő szerepe itt véget ért. Már épp azon gondolkozott, hogy beszáll és elmegy, mikor a lány anyja szinte futva visszatért és úgy elkezdte ölelgetni, minta csak a saját csemetéje lenne. A férje is megjelent mögötte.
– Köszönöm! Köszönöm! – motyogta az asszony a fülébe két ölelés között.
– Jól van a lányuk? – érdeklődött, hogy elterelje zavaráról a figyelmet.
– Jól lesz! Az előbb kicsit magához tért! Kialussza magát és kutya baja se lesz! – bólintott az idős férfi. – Maga jól van?
– Igen! Köszönöm!
– Dehogy van jól! Nézd meg az állát! Felszakadt a szája! – az idős nő Petra ajkát kezdte nézegetni, de ő eltolta magától.
– Köszönöm, de ez semmiség!
– Ha jól látom monoklid is lesz! – állapította meg közelebb lépve a férfi. Petra nem örült ennek a hírnek. – A fiam nem mondta, hogy verekedned is kellett!
– Nem tetszett nekik, hogy közbe avatkoztam. – vont vállat egyszerűen. – De ne tessenek aggódni, ezek csak karcolások!
– Ellátlak! Gyere be! – kezdte el húzni a bejárat felé a nő, de neki nem akaródzott bemenni.
– Köszönöm, de inkább haza mennék! Túl hosszú volt ez a nap és dolgoznom is kéne holnap.
– Nagyon köszönjük, amit a lányunkért tettél! – bólintott a férfi utána elgondolkozva megvakarta az állát. Petra nem értette mi járhat a fejében, de nagyon törte rajta a fejét.
– Biztos nem akarsz maradni egy kicsit? – érdeklődött az idősebb nő.
– Nem, köszönöm! Nagyon késő van már!
– Eljöhetnél hozzánk valamikor ebédre. – az idős férfi nyájasan invitálta.
– Köszönöm a meghívást…
– Igen, az jó lenne! – az idős nő is fellelkesedett.
– Egyszer biztos lesz rá alkalom, de most mennem kell!
– Tudja a fiúnk számát? – Petra csak bólintott. – Akkor kapcsolatban maradunk! El kell jönnie!
– Úgy lesz!
Az idős házaspár próbálta még egy kicsit marasztalni Petrát, de ő nem hagyta magát. Végül sikerült elbúcsúznia, beszállt az autóba és elhajtott. A következő utcában félreállt és kifújta magát. Nem akart udvariatlan lenni, de tényleg haza szeretett volna már menni. Beállította a GPS-t és tovább indult. Elmélázva vezetett végig gondolva a napot és a történteket. Már majdnem a Petőfi hídnál járt mikor a telefonja életre kelt. A férfi hívta.
Következő rész: Jövő hét Hétfőn
Kép forrása:www.canva.com