Romhányi József magyar író, költő, műfordító, érdemes művész nevét már nem biztos, hogy sokan ismerik. Bevallom én sem emlékeztem rá, de egyik kedvenc gyerekkori versem, a Teve fohásza még ma is gyakran eszembe jut és így már lehet tudjátok kiről is beszélek. Úgy döntöttem, hogy felelevenítem a vicces kis versikéket és vele a Rímhányó költő munkásságát.
Élete
Romhányi József 1921. március 8-án született Nagytétényben. Édesapja zsidó származású, édesanyja pedig katolikus volt és ő is katolikusnak született, de szívesen beszélt zsidó gyökereiről. Eredetileg muzsikusnak készült a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában, amit végül Operettszakon fejezett be.
Fiatalon megjárt egy szovjet hadifogoly tábort és 1947-ben tért haza. 1951-től a Magyar Rádió dramaturgjaként, később 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott. 1960–1962 között a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetőjeként, 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként tevékenykedett.
Számos magyar opera szövegkönyve került ki a tolla alól, Operalibrettókat és musicaleket fordított, amik közül a legismertebb a Macskák (1983). Számos mese, mint a Lúdas Matyi és a Hófehér forgatókönyvét is ő írta.
Az ő nevéhez fűződik még A Mézga család, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó, 1973–1974), a Mekk mester, (1973) valamint a Flintstone család bravúros szövege.
Azok a vicces versek
Gyerekként természetesen nem tudtam, hogy ennyi kedvenc mesém szövegét kinek köszönhettem. Engem a vicces, rímekben gazdag versei fogtak meg, amelyeket mai napig nagy élvezettel olvasok.
„Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.”
Természetesen más gyerek fejjel és más felnőttként ugyanazokat a sorokat elolvasni. Hiszen a szavak mást, ártatlanabb jelentést hordozhatnak a kisebbeknek, míg felnőtként olyan dolgokat is megláthatunk a szöveg mögött, amit addig nem vettünk észre.
Romhányi esetében is ez a helyzet. A gyerekek csak jót nevetnek a sorokon, míg a felnőttek már észreveszik, hogy a költő intelligens humorba burkolva nem csak szórakoztat, hanem az irónia eszközét felhasználva rámutat saját emberi gyengeségeinkre, jellemhibáinkra. Erről a lánya is beszélt egy, a költőről szóló interjúban:
Szeretném hangsúlyozni, hogy versei nem szóviccek, szófacsarások, hanem játékos formába öltöztetett, olykor mély mondandókat hordozó szövegek.
Romhányi Ágnes: Litera cikk (teljes cikk)
Egy dolog, viszont azonnal feltűnik Romhányi verseinél, mégpedig a rímek sokasága. Romhányi a magyar nyelv virtuóza, szellemes rímei, elképesztő szókincse, játékos kedve minden alkotásában megnyilvánult. Akadt, aki bírálta emiatt a költőt, de szerintem egy briliáns elme volt, aki kemény és aprólékos munkával alkotta meg a sorokat. Remekül megtalálta a szavakat, kreatívan faragta a kis verseit, nem hiába kapta a Rímhányó becenevet, amelyről Romhányi Ágnes így beszélt:
A rímhányó szót egyesek szerint Ránki György ragasztotta rá – nem vonom kétségbe, mert nagyon jó barátok voltak, sokat dolgoztak együtt –, de az itthoni elmondása szerint saját maga adta magának ezt a nevet, ahogy mondta, „én találtam ki magamnak, nehogy valaki más ragassza rám”. A rímhányás egyébként nála negatívumnak számított. Én például már egészen kiskoromtól fogva verselgettem, kaptam is feladatokat tőle, és amikor úgy találta, hogy üres, csak a rím kedvéért megírt szövegekkel jövök, mindig lesöpörte őket, ha nem volt mögötte tartalom.
Romhányi Ágnes – Litera cikk (teljes cikk link feljebb)
„Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám egy cipész vérét kicsikarva átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.”
Romhányi József nyelvi játékokkal fűszerezett állatversei úgy lettek népszerűek, hogy sokáig meg sem jelentek nyomtatott formában. Éveken keresztül szájhagyomány útján terjedtek, valamint a rajongók kézről-kézre adták az írógéppel vagy kézzel lejegyzett változatokat.
Az 1980-as évek elején a szerző összegyűjtötte a kiadásra érdemes verseit, és megszületett a Szamárfül című kötet 1983-ban. Az egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató költeményeket egyaránt nagy lelkesedéssel fogadták a felnőttek és a gyerekek is. A kötet hatalmas sikert aratott.
„Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
– Igaz volna ama vád,
hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
– Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!”
A legendás kiadványt a Móra Kiadó 2021-ben bővített formában, a szerző fiatalkori verseivel kiegészítve jelentette meg újra, amit azóta is nagy előszeretettel keresnek az olvasók és szerintem senki könyvespolcáról nem hiányozhat.
Romhányi bővebb életéről és munkásságáról ITT olvashattok!
Főkép forrása ITT