Ling tanárnő a karosszékében ült és azt a dossziét tanulmányozta, amit Dzsungelvölgy küldött át az előző kozmosz mágusról. Éppen lyukas órája volt, hát gondolta belenéz.
Hét testvériskola alapult meg több, mint kettőezer évvel azelőtt; Felhővár, Barlangzug, Kopárszírt, Dzsungelvölgy, Hegyescsúcs, Zuhatagvölgy és Tűzfészek. Mindegyik intézmény az elhelyezkedésének megfelelően kapta a nevét, így Ling tanárnő nem tulajdonított túl nagy képzelőerőt a megalapítóknak, akinek a nevük már feledésbe merült. Az intézmények neveit azóta sem változtatták meg.
Az iskolák közül csak Dzsungelvölgy büszkélkedhetett azzal a megtiszteltetéssel, amiről írásos feljegyzés is maradt, hogy egy kozmosz mágus tanult a falai között. Bár suttogták, hogy egyszer Kopárszírt és Zuhatagvölgy is részesült e szerencsében a történésekről szóló feljegyzések elvesztek.
A tanárnő egy-két percig csak gyanakodva méregette a foltos, megsárgult lapokat, amik doh szagot árasztottak magukból. Évszázadok óta senki sem érhetett hozzá. Sok érdekességet talált benne, de sajnos nem illet egyik sem Kyokora. A lány több mint egy hónapja tanulta az elemi mágiákat és most már biztosan kijelenthette, hogy a lánynak nehézségei vannak a víz mágiával, ami a gyógyítás eleme. Az előző kozmosz mágus pedig gyógyító képességekkel bírt, így a leírtak nem igazán voltak hasznosak, de azért érdekesnek találta a feljegyzéseket.
Ekkor valaki kopogtatott az ajtóján. Meglepetten látta, hogy Kyoko érkezett kipirult arccal. A kezében egy meggyötört borítékot szorongatott és a szeme csillogott az izgalomtól. A tanárnő kíváncsian fordult felé és nem értette, hogy miért látogatta meg a lány, mivel mindjárt kezdődött az órája. Kyoko izgatottan előre tartotta a szakadt borítékot és csillogó szemekkel belekezdett.
– Tanárnő! Képzelje! Megjött a koszorúm! – a füléig ért a mosolya.
– Ennek örülök! – mosolyodott el a tanárnő is. Tetszett neki, hogy a lány ilyen jókedvű.
– Mondtam, hogy csak elkeveredett! A varjú házba azt mondták, hogy évek óta nem volt erre példa. Ilyen az én szerencsém! – nevetett Kyoko. – Megyek az órámra, csak meg akartam mutatni!
– Menjen csak! – bólintott Ling tanárnő és a lány már ki is sietett a szobából. A nő egyedül maradt. Pár percig még mindig a lányon mosolygott, majd visszatért a haszontalan dossziéhoz. Amint megfogta kicsusszant belőle egy papírfecni. Kíváncsian vette fel és megforgatta a kezében.
Egy régi pergamen letépett sarka lehetett talán egy könyvből vagy valami feljegyzésről. Egy embert ábrázolt a rajz, körülötte az öt elem jelképeivel. Ling tanárnő alaposan megvizsgálta a képet. Pár betű is megmaradt az ősi írásból, de nem ismerte fel őket. Gyorsan átlapozta még egyszer a papírokat, de nem találta meg a letépett sarkú oldalt. Elgondolkodva vette újra a kezébe a fecnit. Vajon minek lehet a része és mit ábrázol? Bármi is lehet az, rossz érzéssel töltötte el.
Következő rész: Egy áttanult este
Fotó forrása: www.canva.com