Leánykérőben

Nagyapámat mindig nagyon szerettem. Fiatal korában ő volt a füttyös Feri a faluban. Bármerre ment hangosan fütyörészett és ez időskorára is megmaradt. Egy életvidám személy volt, aki imádta az álatokat, a zenét, tudott tangó harmonikázni és sokat nevetgélt. Nagyapám így él az emlékezetemben. Ez volt ő. Sajnos 2006-ban eltávozott közülünk és a mai napig nagyon hiányzik.

Nemrég meglátogatott a bátyám és egy alaposan összehajtogatott papírlapot vett elő. Látszott rajta, hogy nem mai darab. Egy kitépett füzet lap, ami kicsit megfakult, sok helyen megkopott, kicsit megtépázott, elhalványult golyóstoll írással. Azt mondta, ezt anno a Papa bízta rá, hogy őrizze meg, de úgy gondolta nálam jobb helyen lesz.

Elolvasva a kicsit hiányos szöveget, meglepődtem. Egy színpadra szánt, rövid szösszenetet tartottam a kezemben. A testvérem elmesélte, hogy a nagyapánk színmű író karrierről álmodozott és gyakran irkált hasonló szövegeket. Ezen elcsodálkoztam. Én nem is sejtettem, hogy a nagyapámnak voltak ilyen törekvései, viszont most már tudtam az írói véna honnan csörgedezhetett belém.

Ezt a kis színpadra szánt irományt osztanám meg veletek drága nagypapám emlékére. A régiesebb szavakkal kicsit meggyűlt a bajom és sajnos egy két szó elmosódott, leszakadt az eredeti kéziratból, amit ki kellett egészítenem, de remélem korhűen sikerült visszaadnom a mű hiányzó elemeit. Szerencsére nem volt sok hiányosság benne. Olvassátok sok szeretettel!

Szabina

Leánykérőben

„Alá szolgálja, jónapot kívánok. Ez a Nyúl utca 25? Már nincs itt senki? Úgy látom nincs itt akit keresek. Ah, mintha lépéseket hallanák? Jön is már valaki. Kemence Bence Házasságközvetítő és Koporsó kereskedőhöz van szerencsém? Mivel, hogy nősülni akarok, Önt ajánlották közvetítőnek.

Hölgyeim és Uraim, ki jönne hozzám feleségül? Mit hallok, illetve mit nem hallok? Senki?

Bizonyára nem néztek meg jól. Tessék megnézni a járásomat. A ruhámat, ez is mérték után készült, szemmérték után. A vállamat? Csupa békebeli vatta, a nyakkendőm eredeti újdonság, selyem és a kóc között.

Önök azt mondják, hogy nem vagyok szépfiú? Ez optikai csalódás, ha valaki behunyja a szemét, ezzel szembe elegáns és szép vagyok.

A munkámmal kapcsolatban? Amit rám bíznak ott nem hagyom, inkább mellé állok, így a fizetésem nem sok, csak bizonytalan.

Ott az a hölgy azt mondja, hogy kissé ütődött vagyok. Az lehet. A szárazdajkám¹ babonás volt a lelkem és nem akarta, hogy tizenhárom fejre ejtés után egész életemben ütődött maradjak, ezért még egyszer a fejemre ejtett úgy, hogy három hétig drót kötésbe volt a fejem.

Azt tetszenek mondani, hogy a bolondok házába volna a helyem, igazuk van és szót fogadok. Már jön is egy villamos.

Hello kalauz. Kérek egy jegyet a Lipótmezőre².”

1. Szárazdajka – Leány, vagy asszony, ki a csecsemőt karjain viseli, ápolgatja, vigyáz rá, de nem szoptatja ↩︎
2. Lipótmező – A Lipótmező egy városrész Budapest II. kerületében. A kis-hárs-hegyi lejtőn I. Ferenc József rendeletére, Zettl Lajos tervei alapján 1868-ban épült fel a Magyar Királyi Országos Tébolyda, melynek nevét 1898-ban Országos Elme- és Ideggyógyintézetre változtatták. Ezután a Lipótmező generációkon keresztül mintegy az elmegyógyintézet szinonimájává vált (szólásokban is gyakran előfordult, mint például a Lipótmezőre juttatsz engem = belebolondulok). Végül Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) néven működött egészen a 2007-es bezárásáig, azóta az épület üresen áll. ↩︎