Kyokot nem hagyta nyugodni, amit Taytól hallott Lorenről. Vajon mit érthetett az alatt, hogy nem olyan, mint hiszi? Talán önző lenne vagy kétszínű? Esetleg más dologról lenne szó? Vele mindig kedvesen viselkedett és barátságosan. Nem tudta mit higgyen.
Napokig rágódott a kérdésen és nem tudta említse-e a többieknek. Végül elhatározta, hogy amint lesz lehetősége, kikéri a lányok véleményét. A következő hét vége felé az egyik könyvtári kutatásnál hármasban ücsörögtek Kamillával és Dianával. Loren szokása szerint kószált valamerre, így megbeszélhették a kérdést. Tömören elmesélte nekik a történteket és kikérte a véleményüket.
– Először is hadd kérjünk még egyszer bocsánatot, hogy nem lehettünk ott a bulin és nem tudtuk együtt megünnepelni a születésnapodat. – kezdte Kamilla komoly diplomatikus hangon, mint egy politikus a szónoklata elején. Kyoko meg is mosolyogta az előadás módot.
– De kaptál sok szép ajándékot! – vágott közbe Diana kerek szemekkel és nyájasan mosolyogva. A lányok még mindig a távollétük miatt szabadkoztak, főleg Diana, akit ha nem vakít el a szerelem megjelenhetett volna Daviddel. A fiú épp ugyanúgy sajnálkozott, mint a barátnője, de Kyokot nem igazán izgatta már ez a téma. Unta a sorozatos bocsánatkérést és gyorsan visszaterelte a témát.
– Lányok ezt már megbeszéltük! – sóhajtott a fejét csóválva. – A kérdésemre válaszoljatok! Mire gondolhatott Tay?
– Szerintem arra, hogy kétszínű és számító. – Kamilla nem köntörfalazott és egyszerűen kimondta a véleményét. – Én már csak tudom. Sokat beszélgettünk az év elején és láttam mit művel.
– Az igaz, hogy beképzelt és önelégült, de nem hiszem, hogy ártani akarna neked. – fejtette ki Diana is a véleményét. – Nekem úgy tűnik, a maga módján törődik veled, de az is igaz, hogy a saját érdekei sokkal fontosabbak. Sokkal-sokkal fontosabbak! – hangsúlyozta ki a mondandója végét.
– A maga önző módján törődik Kyokoval. Akármit is jelentsen ez… – Kamilla egy mindent mondó grimaszt vágott.
– Úgy gondoljátok? – Kyoko megpróbált abba a részbe kapaszkodni, ahol azt hangsúlyozták, hogy Loren törődik vele valamennyire.
– Nézd! – fordult komolyan Kamilla a barátnője felé. – Én realista ember vagyok nem úgy, mint Diana. Mert ő optimistább, mint én, de abban egyet értünk, hogy Loren egy önző dög.
– Ez igaz. – bólintott Diana egyetértően.
– Viszont, azt is hozzá kell tennem, hogy Tay régebben ismerheti, mint mi. Elvégre mind a ketten gyereként már a pop szakmában dolgoztak. Bár Tay-t nem ismerem személyesen, de az elbeszélésed alapján szimpatikusabb, mint Loren. Szóval ammondó vagyok, hogy fogadd meg a figyelmeztetését és nagyon fontos információkat ne adj ki magadról Lorennek.
– Nem túlzás ez? – horkantott egyet Diana.
– Maradjunk pesszimisták és akkor pozitívan csalódunk. – emelte fel az ujját Kamilla szigorúan.
– Mintha lenne olyan fontos dolog az életembe. – sóhajtott mélyet Kyoko lemondóan.
– Jó, rendben! – egyezett bele Diana is egy kis gondolkozás után. – Legyél elővigyázatos! Később, ha jobban megismered és később kiderül, hogy mégsem annyira önző, akkor majd változtatsz. – Kamilla helyeselt. Kyoko pedig beleegyezett ebbe a megoldásba.
Később örült, hogy így döntött, mert az apja is erre kérte. A férfi aggódott, hogy egy híres popsztár közelében a lánya is a rivaldafénybe kerülhet. Nem kell nekik a felhajtás, mondta neki és ezzel Kyoko is egyetértett. Éppen elég az, hogy ő egy kozmosz mágus és mindenki úgy bánik vele, mint egy csodabogárral. Az önző személyiség jegyhez csak annyit tett hozzá a férfi, hogy a hírességeknél előfordulhat. Különösebben nem tartotta fontosnak.
Miután a Loren témát kitárgyalták beszélgettek még egy kicsit majd elköszöntek. Kyoko csendesen indult vissza a tantermek felé. Még mindig nem merte említeni az apjának a rémálmait.
Következő rész: A legrosszabb álom
Előző rész: Kyoko születésnapja
Kép forrása: www.canva.com