A nagyteremben állt a bál. Szólt a zene és mindenki táncolt vagy a különböző programokon vett részt. Egyeseknek lélekmágusok segítettek kapcsolatba lépni a szellemvilággal, másoknak jósok próbálták megmondani a jövőjét. Rendeztek versenyeket rengeteg cukorkáért és rémtörténetek zengték be egyes terem falait.
Fenn a könyvtárban Kyoko és Kamilla szorgalmasan dolgozott. Kamilla segített anyagot gyűjteni barátnőjének, hogy gyorsabban elkészüljön a dolgozatával. A könyvtáros már megszokta, hogy Kyoko mindig maradt zárás után, olyannyira, hogy már a kulcsot is odaadta a lánynak, zárjon be maga mögött. Kamilla nagyon élvezte, hogy egyedül voltak a könyvtárban. Mivel Halloween volt, akár hajnalig is lehetett a kastélyban mászkálni, ezért nem kellett sietniük. Éjfél felé, Kyoko már a második dolgozatot fejezte be, Kamilla segítségével.
– Nagyon köszönöm! Ha nem segítesz, ki tudja mikorra fejeztem volna bevégzek ezzel! – hálálkodott összetekerve a kész dolgozatot.
– Nem tesz semmit. Csodálom, hogy ennyi mindennel kell megbirkóznod és nem maradtál le jobban. Mi következik?
– Az univerzum eszenciái.
– Na! Ez már érdekes téma. Irány kutatni! – adta ki a parancsot Kamilla. Mind a ketten felkeltek és a könyvespolcok között keresgéltek. Az univerzummal kapcsolatos könyvek két folyosót is elfoglaltak, de Kyoko már jól tudta, hogy a kötetek felében van csak érdemleges információ. Figyelmeztette is barátnőjét, hogy alapos kutatás kell. Ketté váltak, hogy jobban körbe tudjanak nézni. Kyoko fél óra keresgélés után egy kupac könyvvel tért vissza az asztalhoz.
Kamilla még keresgélt, ezért úgy döntött, hogy újra körbe néz, hátha talál még valamit, ám ekkor, valami zajra lett figyelmes. Valami motoszkált tőle balra az egyik folyosón. Kyoko pár másodpercig fülelt, hogy jól hallotta-e. A zaj nem szűnt meg. A lány tétován elindult felé és a folyosóhoz érve bekukucskált. Nem látott senkit, csak egy könyv hevert a földön. Kyoko értetlenül nézett körbe, nem értette a helyzetet. Lehet, hogy a könyv esett le? Nem hitte, hiszen annak más hangja lett volna. Mi lehetett az?
Odament és lehajolt a könyvért, hogy visszategye a helyére, miközben tovább kutatta szemeivel a zaj forrását. Lehet valaki próbálja megviccelni Halloween-i tréfaként? Ahogy megfogta a vaskos kötetet egy zöld, karmos mancs nyúlt ki a könyv borítójából és megragadta Kyoko karját. A lány felsikoltott ahogy a rémület átjárta. Érezte, hogy a hideg kéz a földre rántja. Kyoko erősen kapálózott, de a kéz eltűnt. A könyv sem volt sehol.
A földön ült épen és egészségesen, csak a szívébe markoló fagyos rémület nem múlt el. Kapkodta a levegőt, mint aki kilométereket futott és leverte a víz. Kamilla épp akkor ért oda és kérdőn nézett az elsápadt rémült barátnőjére. Kyoko röviden elmondta neki mi történt, de barátnője kétkedve nézett rá.
– Azt hiszem mára elég volt a tanulásból! A könyveket, amiket találtunk tegyük félre és holnap fejezzük be a feladatot. Úgy is az ünnepség miatt hosszú hétvégét rendeltek el. Lesz időd befejezni és a jövőheti leckéket is megcsinálni. Pihenj egy kicsit. – tanácsolta Kamilla, miközben felsegítette még mindig reszkető barátnőjét.
– Nem hiszel nekem? – Kamilla nem válaszólt, csak aggódva pislogott ré. – Lehet inkább bulizni kellett volna. – Kyoko elkeseredetten lehajtotta a fejét.
– Az nem pihenés! Ugyanolyan fárasztó… – látva barátnője arcát elharapta a mondatot. – Csak azt mondom, elég volt mára!
– Szerinted hallucináltam?
– Nem tudom. Lehet, hogy csak a fáradtság. De ha ez megnyugtat, menjünk el a gyengélkedőre. Az nem árthat. – Kyoko bólintott.
Bezárták a könyvtárat, leadták a kulcsot és elmentek a gyengélkedőre. A nővér, bár nem gondolta, hogy a fáradtságon kívül más is lehet, kedves volt és megvizsgálta, de nem talált semmit. Ezek után a két lány visszatért a hálótermükbe és lepihentek. Kyoko szemére sokáig nem jött álom, ám mikor végre elaludt, az sem volt kellemes.
Következő rész: Diana udvarlója
Előző rész: Haloween-i készülődés
Főkép forrása: www.canva.com