A nő a földön feküdt. Újra és újra könyörgött, de Kyoko nem mozdult csak nézte. Nem segíthetett neki és már nem is akart. Tudta mi következik és a halál sikoly után felriadt. Csak feküdt az ágyban és nyelte a könnyeit mélyeket lélegezve. Az ablak felé pillantva halvány fényt látott derengeni. Hajnalodott.
Ez a rémálom nem hasonlított arra, amit a manó idézett elő. Ahhoz a lidércnyomáshoz képest ez csupán egy rossz álomnak tűnt. Egy visszatérő gyötrelemnek. Kyoko minden éjjel megjárta azt a szobát és minden éjjel könnyet hullajtott az ismeretlenért. Sokat gondolkozott azon, ki is lehet az a nő. Álmatlan hajnalokon volt ideje törni a fejét és mindig az első gondolatához jutott vissza, az édesanyjához.
Az apjával továbbra sem tudott beszélni és ez is nyomasztotta. Pedig ő választ adhatna mindenre. Nem értette, miért teszi ezt vele.
Nagy nehezen tudott csak visszaaludni. Mikor reggel felébredt a lányok már nem voltak a szobában. Kyoko lesietett a társalgóba, ahol Diana ücsörgött egymagában és a mennyezeten levegő gyertya hadat nézte. Aznap reggel az egész terem megtelt lebegő gyertyákkal. Kyoko sietve leült Diana mellé, aki éppen meggyújtott még egy lángot.
– Kinek gyújtod? – kíváncsiskodott. A gyertyaszentelő napján a fény újjászületését ünnepelték és a szokások szerint valaki számára gyertyát gyújtottak, hogy az a fény vezesse az évben. A több száz gyertya addig világított, míg a viasz el nem égett.
– Az édesanyámnak! – Diana a magasba emelte a viasz gyertya rudat, ami lassan fellebegett a többi közé. – Ma van a halálának az évfordulója.
– Részvétem! – Kyoko elszomorodott. Lehet neki is kéne gyújtania egyet. Inkább kettőt, hogy az apja a helyes útra tévedjen.
– Ilyenkor, mindig gyújtok neki egy gyertyát, hogy lássa nem felejtettem el. – csevegte Diana miközben elmélázva figyelte a fényeket.
– Édesapádnak nem gyújtasz gyertyát?
– Neki nem kell. – mosolyodott el kicsit szomorkásan. – Neki én vagyok a fény az életében. Mindig ezt mondja! – ekkor érkeztek meg a többiek. David azonnal lehuppant Diana mellé és szorosan magához húzta. Kyoko megmosolyogta a figyelmességet. A démon fiú tényleg odafigyelt a barátnőjére. Mikor megismerte Davidet nem tudott volna ilyesmit elképzelni róla.
A többiek is gyertyát gyújtottak és Kyoko úgy döntött, hogy csatlakozik. Mikor felengedte a lángocskákat egy hang szólította meg.
– Kinek gyújtottad? – Kyoko zavartan a kérdező felé fordult és meglepetten látta, hogy Dom áll ott mosolyogva.
– A szüleimnek. – motyogta zavarában.
– Nagyon helyes! Szép gesztus! – Dom mosolyogva bólogatott, majd zavartan zsebre dugta a kezét és őt fürkészve közelebb lépett. – Mostanság alig láttalak? Ennyire elfoglalt vagy?
– Igen! Sok órám van.
– De azért, jössz csütörtökön a klubba, ugye?
– Igen! Persze! – vágta rá szinte azonnal és próbálta leplezni afeletti izgatottságát, hogy a fiú érdeklődik felőle. Dom örült a válasznak, majd elköszönt és tovább ment a barátaihoz. Loren azonnal vette a lapot.
– Mi van közted és Dom között?
– Semmi! – Kyoko túl gyorsan válaszolt és lehet még bele is pirult, mert az arca felforrósodott. Loren mindent tudó mosollyal mérte végig. Kyoko csak a fejét csóválta, tényleg nem történt köztük semmi! Nagyon tetszett neki a fiú, de soha nem találkoztak csak a klubban látta. Úgy tudta barátnője is van, de a mostani érdeklődés, amit az előbb a fiú iránta tanúsított, nagyon is zavarba hozta és elbizonytalanította. Talán tetszene Domnak vagy csak barátként tekint rá? Végül elvetette a kérdést, hiszen amíg meg van a barátnője, addig a válasz egyértelmű.
– Csak nem belezúgtál? – találgatott Loren.
– Ne ess túlzásba! – szólt rá grimaszolva David. – Csak tetszik neki! Bár nem tudom miért.
– Igen! Idegesítő alak! – helyeselt Patrik is.
– A szívnek nem lehet parancsolni! – áradozott tovább Loren. – Tudom miről beszélek! Rengeteg szerelmes dalt írtam.
– Azt sem tudod mi az a szerelem! – nézett rá lenézően David.
– Észre sem veszed, ha tetszel egy fiúnak! – Patrik a fejét csóválta.
– Mit mersz állítani! – húzta fel az orrát a lány. Ebből egy egész élénk vita keletkezett, amibe Diana is beszállt. Kyoko csak csendben hallgatott. Lopva Kamilla felé pillantott, aki csak biccentett neki, „Hagyjuk őket! Gyere!”. Azzal a két lány, óvatosan eliszkolt a helyszínről. Kyoko aznap már nem is gondolt a rémálomra vagy Domra sem a sok mennyezeten lebegő gyertya hadra. Fontosabb kérdés mozgatta. A vizsgák eredménye!
Délután sietett is Ling tanárnőhöz. Már mindenki tudta az eredményét, csak ő nem. Izgatottan lefékezett a tanárnő ajtaja előtt, kicsit kifújta magát és bekopogott. A válaszra benyitott és köszönés közben a szokásos helyére ült. Ling tanárnő a pergamen lapokat tanulmányozta fel sem pillantva. Kyoko feszülten és kicsit türelmetlenül leste a papírhalmot. Nagyon kíváncsi volt, hogy megérte-e az a sok áttanult óra vagy sem. A tanárnő komótosan megfordította a lapot.
– Meglepett engem! – Ling tanárnő végre ránézett. – Azt hittem rosszabbul fog teljesíteni, de tévedtem. Az eredményei egész jók lettek. – Kyoko büszkén kihúzta magát, Ling tanárnő pedig átnyújtotta az eredményeket. Általános mágia órákból jól szerepelt. Sőt! Bájitalból dicséretest kapott, viszont az elemi mágia órákkal más volt a helyzet. A föld és a szélből egész tűrhetőek voltak az eredményei, de víz és tűz mágiából épp, hogy nem bukott meg. Kyoko sejtette, hogy valójában nem ment át, de a tanárok a büszkeségük miatt megadták neki az esélyt.
– A víz és a tűz mágia tesztem siralmasan sikerült. – emelte fel a fejét csalódottan.
– Tudtuk, hogy nem fog mindegyik elemből jól teljesíteni, de most már látjuk, hogy milyen típusú mágiákra képes és ez a fontosabb. Jövőre már csak azokkal kell foglalkoznia.
– Tényleg? – csillant fel a lány szeme.
– Igen. – bólintott Ling tanárnő nyomatékot adva a mondandójának. – Sőt, már most kivesszük őket az órarendből. Minek rájuk pazarolni az energiát, nem igaz? – Kyoko meglepetten és hatalmas izgalommal nézett a tanárnőre. Talán mostantól több szabad ideje lesz? – Éppen ezért, már beszéltem is a tanárokkal, hogy a víz és a tűz mágia helyett a másik két elem óráira fog csak bejárni, nehogy kimaradjon valamiből is. Így az órarendjében csak a termek változnak.
Kyoko kifújta a levegőt. Mit is gondolt? Hiszen neki van a legszigorúbb tanárja! Bár így is megkönnyebbült egy kicsit, mert igaz nem lesz több szabad ideje, leckéje annyival kevesebb lesz. Megkönnyebbülten körbe pillantott és megakadt a szeme három hatalmas viaszrúdon. A gyertya lángok derengve pislákoltak.
– Az egyik a magáé! – Ling tanárnő ismét a papírokba mélyedt, csak úgy mellékesen közölte. – A kozmosz elemhez, jól jön egy kis felsőbb segítség…
Kyoko hálásan elmosolyodott. Azért kíváncsi lett volna, kié a másik kettő gyertya.
Következő rész: Az újságcikk
Előző rész: Loren mesterkedése
Kép forrása: www.canva.com