Kyoko fájdalma elmúlt és a kellemes meleg körbe ölelte, mintha csak attól gyógyulna, hogy ott lebeg a semmiben. A manó eltűnt és már nem érezte a zavaró jelenlétet, szinte fellélegzett tőle. Lassan süllyedni kezdett, de nem érdekelte. Tudta, hogy biztonságban van és semmi nem bánthatja.
Lassan leereszkedett a mélybe és lába óvatosan érintette a feneketlen tó felszínét. Amint talpra állt körbenézett. A hatalmas rács előtt állt, ahol a manóval megküzdött. Hogyan győzött vagy ki segített neki nem tudta, de a veszély elmúlt. Csak nézte a hatalmas vasszerkezetet és nem értette mit keres még ott.
A rácshoz lépett és újra megnézte a pecsétet, de most már nem akarta letépni, tudta, hogy úgy sem tudná. Újabb rejtély, amit meg kell fejtenie, de egyenlőre örült, hogy él. Legalább is remélte, hogy él vagy ez már a túlvilág? Lehet, hogy ez a világ csak a fejében létezik és minden a képzelete szüleménye? Ha az, akkor túlzottan is valóságos!
Kíváncsian a rács mögött lévő lényt fürkészte, ami lassan közeledett felé. Alakja teljesen kitöltötte a teret. Kyoko meglepetten lépett hátra, nem gondolta, hogy ekkora. A sötétben nem tudta kivenni, hogy pontosan mivel is áll szemben csak a méreteit. A barátságos tekintet őt fürkészte. Nem gondolta veszélyesnek sőt, mintha ismerné. Lehetséges ez?
– Nem akarlak bántani! Ha tudnálak, ki is engednélek!
A lény óvatosan közelebb araszolt. Kyoko bátorságot merített azokból a szemekből és hozzásimulva a rácsokhoz benyúlt, próbálta még közelebb csalogatni. Furcsa energiamező vibrált a rácson túl, olyan hatalmas, amit még ezelőtt nem érzett, de mégis olyan ismerős. Tényleg ismerné?
A lény lassan közelebb hajolt és az orrát a lány ujjához érintette. Kyoko megérezte mekkora erő lakozik benne. Hatalmasabb, mint amit bárki el tudna képzelni. Érezte a fájdalmát, a mély bánatát és a haragját. Tudta, hogy nem rá mérges. Másvalaki miatt került ide, hiszen mind a ketten csak áldozatok. Nem értette ezt mit jelent és hogyan tudhatott meg ennyit egy érintésből. Kommunikálni próbál vele?
Ekkor egy hangot hallott; „Maga mit keres itt? Azonnal tegye le a kislányomat!” Mi volt ez? Az energia mező szinte már égette a karját. „Ne bántsd a kislányomat! Tedd le! Tedd le!” A nő hangját már ismerte. Szinte reszketett a keze, alig tudta benn tartani. „Drága kislányom!”
Nem bírta tovább, szinte visszarántotta a karját az éles fájdalom hatására. Az energiamező megperzselte a bőrét. Gyorsan fújni kezdte a végtagját, hogy elmúljon a kín. Mi volt ez? Egy újabb emlék? Kinek az emléke lehetett, az övé vagy a lényé? Ő is ott volt akkor?
Kyoko a lényre nézett. Ilyen régóta vele lenne ez a valami? Lehet, hogy tudja, mi folyik itt? Belenézett a lény szemébe és mintha választ talált volna. Tudja mi történt régen és meg is mutatná, ha tudná. Most már biztos volt benne, hogy a lény nem lehet gonosz. Szentül hitte.
– Bár tudnám, hogy mi vagy?
A lény szomorúan nézett vissza rá.
Következő rész: Az ébredés
Kép forrása: www.canva.com