Yohiko Ling jól ismerte azt a visító hangot, amely már többször is felverte álmából. Nem előszőr végzett mentori munkát, de azt hitte az idei mentoráltja miatt többet nem kell így ébrednie. Tévedett! Úgy üvöltött az a kis átkozott, mintha a világ sorsa múlott volna rajta. Ling mérgesen felült és ráüvöltött a szoba sarkában kuporgó ezüst papagájra.
– Fenn vagyok már, nem kell így üvölteni! Miért kelltettél fel?
– Kyoko Lin elhagyta a hálókörletet! – jelentette a fém madár csicsergő hangon.
– Minek? – felvette a köntösét.
– Az úti cél, a gyengélkedő! – a vészmadár elvégezte a feladatát és elhallgatott.
Ling csak pár másodpercig habozott. Baj van! Érezte! Azonnal felkapta a kagylót és riasztotta Davist, utána úgy ahogy felkelt kirohant a szobájából. A sötét folyosókon végig szaladva észrevette Collins nővért a gyengélkedő ajtajában, aki a másik irányba leskelődött.
– Hol van Lin kisasszony? – torpant meg a tanárnő számon kérve kollégáját.
– Már itt kéne lennie! – nézett az üres folyosó irányába az orvos, egy pillantásra sem méltatva kollégáját.
– Akkor miért nem megy elé?! – fakadt ki Ling értetlenkedve és futva elindult a diákok hálókörlete felé. Tudta, csak erről érkezhet a lány. Fel nem fogta, hogy a kollégája nem indul el egy beteg diák felkutatására. Éjnek idején nem szórakozásból mennek orvoshoz!
Ahogy elérte a hálókörlethez vezető folyosót sikoltva megtorpant. Collins nővér, pont akkor érte utol és ő is szörnyülködve pillantott le a földre. A kőpadlón, a fal mellett feküdt a lány a saját vérében.
– Úristen! Mi történt? – Collins nővér egy csettintésére felemelkedett a lány teste a levegőbe és amilyen gyorsan csak tudta vitte a vizsgáló szobába. Ráfektette a kezelő ágyra és azonnal elkezdte gyógyítani a sebeket. Ekkor érkezett meg Davis.
– Mi a fene történt?
– Hol van Harper igazgató? – pillantott rá kérdőn Ling.
– Számít ez most? Alszik, mint a tej. Nem tudtam felébreszteni. Mi történt?
A lány hirtelen rángatózni kezdett. A testén több helyen felszakadt a bőre, mintha valami ellen védekezett volna. Collins nővér sikítva próbálta a vérzést elállítani. Nem tudta hol kezdjen hozzá, így amilyen sebet csak meglátott, azonnal gyógyítani kezdte.
– Meg akarja ölni az álommanó! – hebegte döbbenten Ling. – Ilyenre még nem volt példa!
– Álommanó? – értetlenkedett Collins nővér. – Miről beszélnek?
– Azonnal jövök! – Davis már ott sem volt. Ling tanárnő megpróbált segíteni az orvosnak, de ő nem volt szakképzett gyógyító, csak a kisebb sebeket tudta ellátni. A percek egy örökkévalóságnak tűntek, ahogy a lányon újabb és újabb támadás jelei jelentek meg.
– Ha ez így folytatódik, tényleg megöli! – szörnyülködött kétségbe esésében Ling. Ekkor toppant be végre Davis egy ősz kócos férfival.
– Megmondtam, hogy egy álommanó nem öl embert! Ez képtelenség! – üvöltötte méltatlankodva a pizsamás alak. Látszott, hogy Davis most kapta ki az ágyból. Mikor a lányra pillantott, rémülten nyikkant egyet és már ott is termet. Hosszú varázsigék sora következett, de a manó nem adta olcsón magát. Hosszú küzdelem után tudta csak kiemelni a lányból és bezárni egy tárolóba, amit magával hozott. Utána fáradtan törölgette ősz homlokát és elégedetten helyet adott a javasasszonynak. A nővér gyors varázslatokkal meggyógyította a lányt és egy kényelmes ágyba fektette, hogy végre kialudja magát.
– Életemben nem láttam még ilyet! – elképedve nézett körbe a szakértő. – Egy álommanónak nem érdeke megölni a gazda testet. Hihetetlen és példa nélküli, amit ez a kis szörnyeteg tett! – szinte már csodálta a lényt.
Ling tanárnő elhúzta a száját. Kyoko jól mondta, vele csak ilyesmik történhetnek.
– Mi lesz vele? – nézett a tárolóra Davis.
– Elviszem a központba és megvizsgáljuk. Választ fogunk találni, hogy mi is történt ma itt! – ígérte a szakértő, azzal elköszönt és már ott sem volt.
– Végre vége! – roskadt le az egyik székre Ling. Az elmúlt fél óra nagyon megviselte. Ki hitte volna, hogy ilyen megtörténhet! Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.
– Én nem tudom, mit mondjak. – motyogta Collins nővér. – Ez az én hibám!
– Igen! Ez így van! – nézett rá Davis. – Figyelmen kívül hagyta a körülményeket és nem végezte el a megfelelő vizsgálatokat, de ennek ellenére úgy gondolom egy fedésnél többet nem adok Önnek. Évek óta az iskola védőnője, a munkáját lelkiismeretesen végzi és eddig egyszer sem hibázott.
– Pedig el kéne bocsátania! – fakadt ki a javasasszony.
– Hibázott! Szerencsére nem történt baj. Természetesen ez bekerül a személyi aktájába. Kötelezően elküldöm továbbképzésre is, ami alatt nem kap fizetést.
– Nem! Én felmondok! – vitatkozott sírva a nő.
– Ez egy iskola! Ki gondolta, hogy ilyesmi is előfordulhat itt. A dolgát jól végzi! Gondolja át! – azzal Davis otthagyta az orvost és Linghez lépett, aki áttelepedett a lány ágyára, amíg ők vitatkoztak.
– Menny lefeküdni Yohiko!
– Nem! Maradok! A mentoráltam! Vigyáznom kell rá! – motyogta Ling. Nem akarta ott hagyni a lányt. Képtelen lett volna most visszamenni aludni. Érezte, hogy az ijedség lassan feloldja benne az ellenállást. A könnyeivel küszködve megfogta a lány kezét és nem mozdult mellőle.
Következő rész: A rács mögött
Kép forrása: www.canva.com