Jane Austen a 18-19. század fordulójának legkifinomultabb írónője. Kultikus regénye, a Büszkeség és balítélet, ma is a legnépszerűbb könyvek egyike. Az éles nyelvű, sziporkázó humorú írónő életéről nem sok írásos emlék maradt fenn. Nem írt önéletrajzú feljegyzéseket, ha vezetett is naplót, az nem élte túl az írónőt, nővére pedig megsemmisítette a levelezésük nagy részét, így összesen 160 levél maradt fenn, a gyerekkorából pedig egy sincs. Az életéről szóló első írást Henry bátyja írta, a pár oldalas megemlékezésben azt írta, hogy Jane élete „semmiképp sem volt eseménydúsnak mondható”. De valójában mondhatjuk bárkinek is eseménytelennek az életét?
Jane Austen 1775 december 16-án született,
csaknem egy hónapos késéssel, ami miatt apja azzal tréfálkozott, hogy a feleségével öregségükre már számolni sem tudnak. Hét testvére közül a nővére Cassandra állt hozzá a legközelebb. Édesapja bentlakásos fiúiskolát üzemeltetett otthon így a ház mindig elég zajos és mozgalmas volt. Ha egy kislány fiúiskolában nő fel, nagy valószínűséggel a fiúk játékait fogja játszani, átveszi érdeklődésüket, megtanulja a vicceiket és pontosan tudja, hogy mire számíthat a fiúktól. Nem meglepő, hogy A Klastrom titkában szereplő Catherine Morlandjét részben a maga képére formálta, aki szeretett minden fiús játékot.
Hét éves korában lányiskolába küldték,
amik akkoriban nem éppen a patináns intézmények közé tartoztak. Akkoriban plusz pénzszerzési lehetőségnek tartották az ilyen iskolák üzemeltetését magánházaknál, de nem volt rá garancia, hogy jól is bántak a lányokkal. Valahol még elég ételt sem tudtak biztosítani az ott tanuló növendékeknek. Jane szerencséjére elég jó helyen tanulhatott, de miután az iskolát átköltöztették bárányhimlőt hurcoltak be és akkor Jane majdnem belehalt a betegségbe. Csak édesanyja gondos ápolása hozta vissza az életbe.
Jane Austen további egész életében lesújtóan vélekedett a leányiskolákról, ami nem meglepő támadja az, mivel a kínzás helyét látta bennük az ott tanulók és tanítók számára. Két könyvében is megjelent az iskola emléke. Az Értelem és érzelem című regényében Charlotte Palmerről tudjuk meg, hogy hét évet töltött egy nagynevű iskolában némi haszonnal, valamint az Emma című regényében.
Jane Austen sokat merített történeteihez családi életükből is.
A Büszkeség és balítéletben szereplő Benetékhez hasonlóan Austenék sem kerítettek problémát a szórakozásból. A vidéki szokásokhoz híven az Austen lányok is pici koruktól fogva együtt táncoltak a nagyokkal és a szomszédokkal. A tánc természetes jelenségnek számított egy családi vacsoránál, vagy a szomszédoknál tett látogatásnál. Jane-nek tizenöt éves korára már lehetett egy fehér muszlinruhája, amit ünnepélyesebb esti alkalmakra tartogattak. Télen a hampshire-i családok körében a tánc volt a fő esti szórakozás, amihez a zenét többnyire a zongorázó mamák vagy nagynénik szolgáltatták.
Jane Austen nagyon szeretett táncolni és ügyesen mozgott, de tudott gúnyolódni is azon, amire használták és azon is, hogy milyen hatalmat tulajdonítottak neki. Gondoljunk csak ismét a Büszkeség és balítélet-ben a lányukat férjhez adni akaró mamákra, akik úgy vélték, aki szeret táncolni, az jó úton jár a szerelem felé. Mr. Darcy természetesen erről is megalkotta a velős véleményét, de ez vitathatatlan, hogy a mamák sem tévedtek. Sőt, Jane-nek is egy tánc hozta el azt a fiatalembert, akiről tudjuk, hogy beleszeretett Jane-be és akinek szerelme viszonzásra talált.
Jane Austen egy levelében számol be a kivételes fiatalemberről.
Tom Lefroy látogató volt Hampshire-ben, szőke, jóképű, okos és kedves. Teljesen új Jane ismeretségi körében. A fiatalember Dublinban szerzett diplomát, és ügyvédi tanulmányokat készült folytatni Londonban, ami előtt pár hetes szünidőjét töltötte Lefroy nagybátyjáéknál. Jane beleszeretett a fiatalemberbe, ki többször is kitüntette figyelmével és másnap is meglátogatta ahogy illik. Tom Lefroy is szerelmes lett Jane-be, még ha nem is tett neki házassági ajánlatot, de a családi nyomás hatására nem találkozhatott többet a lánnyal. A családja tőle várta a nagy kiugrást, ezért nem foglalkozhatott egy hozomány nélküli lánnyal, így eltávolították Jane közeléből, nehogy valami meggondolatlanságot tegyenek a fiatalok.
Tom Lefroy esete után Jane Austen megtanulta, hogy milyen az, amikor egy veszélyes idegen elvarázsolja az embert. Milyen reménykedni, érezni a vér forrósodását, vágyakozni az után, ami nem lehet a tiéd, és amiről jobb nem is beszélni. Természetesen Mrs. Lefroy később jóvá szerette volna tenni Tom eltávolítását és találkozót szervezett Janenek az egyik barátjukkal, amiből a Büszkeség és balítélet híres Mr. Collins epizódja születhetett.
Austenék szomszédai az állandó jövés-menésükkel, sokféleségükkel, hóbortosságaikkal és botrányos viselkedésükkel remek nyersanyaggal látták el Jane Austent.
Amire szüksége volt, azt el is vette a körülötte zajló életből, és tökéletesen formálta meg mintájára történeteit. Biztosak lehetünk benne, hogy az állandóan változó szomszédságban találnánk olyat, aki például megfelelne a Meggyőző érvek zajos és vidám Musgrove-jainak. Austen csakis annyit merített a szomszédaiból, amennyire szüksége volt és mindezt olyan karakterekkel, helyszínekkel hozta kapcsolatba, amiknek nem sok közük sincs az oly jól ismert hampshire-i vidék embereihez és helyszíneihez.
Tom távozása után Jane teljesen elmerült az írásban.
1787-ben elkészült First Impressions, mély benyomást tett apjára, aki írt is egy levelet egy londoni könyvkiadónak, hogy lánya írását megjelentesse a saját költségén, de a postafordultával egy elutasító levél érkezett. Olyan gyorsan válaszoltak, hogy igazából meg sem nézték a kéziratot, persze érthető, hogy egy ismeretlen hampshire-i lelkész regényével nem foglalkoztak. Mr. Austen nem nevezte nevén a szerzőt, de mint kiderült, ezt volt a történelem egyik legnagyobb kiadói baklövése, a lustaság mintaképe. Ennek köszönhetően Jane Austen átdolgozta a történetet és megszületett a Büszkeség és balítélet.
Jane Austen regényei feszes szerkesztésűek, melyek egy rövid időszakot fognak át és nem kalandoznak el.
A regények szereplői kis családok, ami szöges ellentéte az ő népes családjának. Megfigyelhető fiatalon írt műveiben, hogy mindegyik egy más megközelítést mutat be. Az Értelem és érzelem összességében egy vita, a Büszkeség és balítélet románc, A Klastrom titka pedig szatíra, olyan regény. Egy fiatal írónál arra számítunk, hogy ugyanabban a formába alkot, de Jane Austen ennél sokkal jobban érdeklődött az írás technikák iránt, így több stílusban is kipróbálta magát és kiválóan oldotta meg a három, egymástól teljesen különböző forma nehézségeit. Miután elkészült az előbbi három könyv, Jane Austen elhallgatott 10 évre. A rokonai nem tudták megmondani az okát, valószínűleg közrejátszott a család költözése, egy hirtelen eljegyzés, – amit Jane végül lemondott, mert nem azt érezte, mint Tom Lefroy iránt – valamint édesapja halála is.
Miután újra megtalálta a hangját, lázas munkába kezdett és sorra jelentek meg a könyvei, melyek remek kritikát kaptak és elég népszerűek lettek. Ám Jane Austenen betegség jelei kezdtek megjelenni. Addison- korra gyanakodnak, de kétséges, hogy végül tényleg abban szenvedett. Utolsó két könyve kiadatását, a Meggyőző érveket és a Klastrom titkát már nem érte meg. Könyveit még egy ideig árusították, majd 15 évre elcsendesedett a kiadók érdeklődése irántuk, míg újra fel nem fedezte őket a világ és ma is közkedvelt olvasmánynak számítanak. Regényeiből film adaptációk készültek és további írókat ihletett meg, hogy megírják a családok történetének folytatását, munkásága még ma is nagy hatással van a világra és remélhetőleg lesz is még sokáig.