– A húgod már a szüleidnél van. Megnyugodhatsz! – Petra el is felejtett magázódni.
– Tudom! – jött a nyugodt válasz. – Te, hogy vagy? Apám mondta, hogy harci sebekkel vagy tele.
– Az túlzás! Csak néhány felszíni sérülés. Semmiség! – csóválta meg a fejét, mintha a férfi látná. – Ütöttek meg már jobban is!
– Biztos minden rendben? – Petra megmosolyogta az idegen aggódását.
– Persze! Semmi gond!
– Ennek örülök! – sóhajtott fel kicsit megkönnyebbülten. – Csak meg akartam köszönni, amit a húgomért tettél!
– A szüleid már megtették! Szóra sem érdemes!
– Petra! Ez nem igaz! Nagyon is sokat tettél ma éjjel a családomért és értem! Tartozom!
– Ne túlozz! Meg volt a mai napi jó cselekedetem. Nem tartozol semmivel! Túl vagyunk rajta! – Petra szeretett volna már tovább lépni.
– Legyen, de mit is csináltál hajnali kettőkor a Népligetnél? – érdeklődött az idegen kíváncsian. Petra meglepődött.
– Már ennyi az idő? Holnap nagyon fáradt leszek! – elkeseredve felsóhajtott. Nem igazán örült neki, hogy be kell mennie. Csak aludni szeretett volna.
– Jelents beteget! Mit is dolgozol?
– Fotós vagyok. – világosította fel a férfit. – Pont a Népliget mellett dolgoztam ma, vagyis már tegnap. Új ruha kollekciót fotóztunk egy neves ruhás cégnek és az egyik modelljük magával hozta a kiskutyáját, aki véletlenül kiszökött, amíg nem figyeltünk rá. – lehajtott a hídról. Mindjárt otthon lesz! – Gondolhatod mekkora hiszti lett belőle! A modell természetesen engem okolt, hogy a kutyája eltűnt. Mintha kiskutya felvigyázó lennék! – Petra ismét kikelt magából. – A főnököm nagyon mérges volt rám és szokás szerint megint üvöltözött velem! Ez a kedvenc időtöltése, velem kiabál. – motyogta csak úgy magának mérgesen.
– Egy kutya miatt?
– Valójában azért volt mérges, mert meg akarta dönteni a nőt és veszélyeztettem a sikerét! A fotózás alatt végig fűzte az a szoknyapecér. – Petra forgatta a szemeit. Már a Bartók Béla út közelében járt és parkolót keresett. – Egész este mindenki a kutyát kereste! Végül meglett! Kiderült, hogy nem kiszökött, csak bemászott egy rakás ruha közé aludni. Az a dög a füle botját sem mozdította, mikor szólongatták.
– Áldom a kis szívét! – kuncogott a férfi.
– Miért is?
– Ha nem alszik el a kis búvóhelyén, ki tudja mi lett volna a húgommal. – Petra egy pillanatra elgondolkozott a válaszon miközben leparkolt. Most, hogy belegondolt a kutya tényleg megmentett egy embert!
– Legközelebb adok neki valami finomat! – bólintott határozottan.
– Azt megköszönném! – gondosan bezárta az autót. Sietve indult meg a lakása felé.
– Szóval egy dzsigoló a főnököd? – tért vissza a témára az idegen.
– Az! – a kapuhoz ért és már nyomta a kódot. – Pillanat, be kell jutnom a kapun! – belépett az előtérbe és a postaládához sietett. Nagy nehezen előkotorta a kulcsait, míg a férfi türelmesen várt. Kinyitotta a ládát és ott volt benne egy kulcscsomó. Petra meglepetten nézte. Mit jelenthet ez? Vili elment? Zavartan indult meg a lépcsőház felé és pár pillanat múlva már a lépcsőn sietett fel a harmadikra. Miért nincs lift ebbe az átkozott házban?
– Hallom, nincs lift! – a férfi mosolyoghatott, szinte szikrázott a hangjában a kárörvendés.
– Fel lehet fogni edzésnek. – a levegőt kapkodta. – Legalább nem kell aggódnom a fenekem miatt. – a férfi nem válaszolt azonnal, pedig azt hitte ezt nem fogja kihagyni.
– Gondolom! – diplomatikus válasz. A férfi hangja azonnal tartózkodó lett, ami egy kicsit zavarta. Miért váltott hangnemet? – Nem akarlak zavarni, ha már majdnem haza értél. Biztos a barátod már nagyon aggódik hol lehetsz. – Petra megtorpant a bejáratban. Honnét tudja, hogy van barátja? Nem mondta neki, hogy jár valakivel. Bizonytalanul a kulcscsomóra nézett, amit a postaládába talált. Inkább csak járt valakivel.
– Nem olyan biztos az… – motyogta.
– Ezt, hogyan érted?
– Tartsad! – gyorsan bement a lakásába. Ami rögtön feltűnt neki, hogy Vili cipői eltűntek. A férfi nagyon kényes volt a cipőire, amik mindig libasorba rendezve, kitisztítva álltak sorban az előszobában. Petra lerúgta a cipőjét és körbeszaladt a lakásban. Nem csak a cipők hiányoztak. A szekrények üresen álltak, az ágy bevetve, ahogyan ő hagyta, a kozmetikai holmiknak pedig hűlt helyét találta a fürdőben, de egy üzenetet sem hagytak sehol. Vili arra sem méltatta, hogy felhívja vagy értesítse bármilyen módon a szakításról. Egyszerűen csak elment! Gyorsan felment a facebookra és megnézte hátha ott írt valamit, de semmi. Hirtelen gondolattal megnézte a profilját és a férfi új állapota egyedülállóra volt állítva.
Petra nem hitt a szemének. Ez lenne a mai világban a szakítás módja? Ennyire nem számított a férfinak az a két év, amit együtt töltöttek? Csak egy facebook állapotváltást? Ennyi volt a kapcsolatuk? Igaz, hogy az utóbbi hónapokban már érezték, hogy vége lesz, de ennél többet érdemelt volna! Petra elővett a hűtőből egy üveg bort mérgében és csalódottságában, kitárta a francia erkélyes ablakot, hogy a kora őszi éjszaka eláraszthassa a lakást és letelepedett a kis asztalhoz. Töltött magának és elmélázva nézte a vöröses nedűt. Hirtelen eszébe jutott, hogy az ismeretlen férfi még a vonalban lehet. Gyorsan kihangosította.
– Itt vagy még?
– Petra? Már azt hittem elfelejtettél! – a férfi kicsit zokon vehette a dolgot.
– Csak meg akartam nézni valamit.
– Mit?
– Tudod milyen világban élünk? – tette fel a kérdést figyelmen kívül hagyva az elhangzott kérdést. A férfi meglepetten hallgatott. – Olyanban, ahol egy kétéves kapcsolatot úgy zárnak le az emberek, hogy átállítják a facebook állapotukat. Ennyi! – Petra belekortyolt az italába, hogy indulatait enyhítse. Nem érezte magát szomorúnak a szakítás miatt. Egyszerűen csak csalódott Viliben.
– Ezt nem értem…
– Dobtak! – közölte a lány és mérgesen kifújta a levegőt. – Szó nélkül lelépett! Mármint tudtuk, hogy ez már nem működik, nem vagyunk ostobák, de szerintem annyit megérdemeltem volna, hogy leül velem és megbeszéljük. Nem? – a férfi hallgatott. Talán próbálta felfogni a lány szavait. Petra hirtelen észbe kapott. Nem is ismeri a férfit! – Bocsánat! – visszakozott gyorsan. – Ez nem a te dolgod! Nem akartalak vele terhelni! Hálás vagyok, hogy szóban hazakísértél és…
– Várj! – vágott közbe az idegen nyersen. – A pasid elhagyott?
– Igen, ezt mondtam! – megdörzsölte a homlokát. – A postaládában találtam a kulcsát. A lakásom teljesen férfi holmi mentes. Elment!
– Sajnálom! – a férfi hangja vidáman csengett. – Ez nem hangzott túl együttérzően, ugye?
– Hát nem! – Petra felnevetett, miközben könnyed melegség járta át a mellkasát. Tetszett a férfinak és ez mosolyt csalt az arcára. – Valójában én sem sajnálom. Hónapok óta szakítanunk kellett volna. – vallotta be. – Már nem szerettük egymást és csak benne rekedtünk a kapcsolatban. Biztosan ismered azt az érzést, amikor beleszoksz egy helyzetbe, szinte benne rekedsz és kell valami, hogy ráébresszen nem vagy boldog. – nem kapott választ így folytatta. – Már próbáltam vele erről beszélni, de homokba dugta a fejét. Talán kényelmesnek találta a helyzetet, nem tudom. A múlt heti veszekedésünk után ébredhetett rá ő is, hogy csak egymás idejét húzzuk.
– Min vesztetek össze? – Petra kortyolt a borból és folytatta.
– Meglepett egy wellness héttel, ami magában kedves ajándék lett volna, ha előre megbeszéli velem. Nekem előre ki kell kérni a szabadságokat, nem léphetek le egyik napról a másikra! Ezt nem tudta megszokni. Mikor egyszerűen közölte, hogy másnap elutazunk, akkor mérges lettem rá és összevesztünk. Elküldtem a pihenésre egyedül és megkértem, hogy gondolkodja át a dolgokat, mert én már nem akarom folytatni. Arra viszont nem számítottam, hogy még egy szóra sem fog méltatni és elmegy. Ez kicsit dühít! – ismét kortyolt a borból. A férfi óvatosan megjegyezte.
– Azt hiszem ideje átállítanod a facebook állapotodat egyedülállóra. – felnevetett, miközben a férfi lágy, vidám hangja teljesen körbe ölelte.
– Ó hagyj már! – a férfi felkuncogott. – Nagyon vicces! – Petra mosolygott. Minden haragját és dühét elűzte. Most értette meg, hogy a férfi honnan tudott kapcsolatáról. Átkozott közösségi média!
– Örülj, hogy elment! Ha jól értem, már nem érzel iránta semmit. – Petra úgy érezte, a férfi szeretné, ha kimondaná.
– Persze, hogy nem! Már vagy három hónapja nem is feküdtünk le egymással. – hirtelen elvörösödött. – Mármint, ő sem… Ezt nem kellett volna elárulnom. – motyogta, amint felfogta, hogy mit is mondott. – Ezt felejtsd el kérlek!
– Szóval három hónapja nem voltál férfival? Érdekes! – az idegen igen kihangsúlyozta az utolsó szót. Mintha tetszene neki a gondolat.
– Ezt felejtsd el! Jó? – próbálkozott ismét, de a vonal túloldalán ülő nagyon is élvezte a zavarát. A hangja igen vidáman csengett, mikor folytatta.
– Miket tudok meg rólad ezen a gyönyörű éjszakán!
– Végem! Elsüllyedek szégyenemben! – Petra az orrnyergét dörzsölgette.
– Ugyan-ugyan! Nem nagy ügy! – nyugtatgatta a férfi. – Most tovább léphetsz!
– Igaz! – Petra belekortyolt a borába és még mindig az előbbi elszólásán gondolkodott. – Csak meg ne tudja a főnököm! – jegyezte meg csak úgy magában ismét meggondolatlanul.
– A dzsigoló? Gondolod, hogy megkörnyékez? – az idegen hangjában némi aggódás csendült. Petra izgatott lett.
– Fogadni mernék rá! – ütötte a vasat. – Rajtam kívül, már mindenkit megdöntött az irodánkban. Nem fogja kihagyni a lehetőséget. Sajnos! – undorodva gondolt Jánosra. Lehet, hogy egy minta példány a férfiak között, de ő attól is rosszul lett, ha csak arra gondolt, hogy a férfi hozzá érhet.
– Nem hangzik jól. – az idegen elkedvtelenedett. Aggasztaná a dolog? Ez tetszett neki.
– A komoly kapcsolatok híve vagyok! – Petra határozottan kihúzta magát. – Ráadásul egy szoknyapecérről beszélünk, ez a típus pedig nem érdekel. Egyszer már visszautasítottam, megteszem még egyszer! Én nem leszek egy strigula a listáján! Megnyugodhatsz!
– Megnyugodhatok? – Petra ismét hallotta a mosolyt a hangjában.
– Igen!
– Ezt úgy mondod, mintha lenne köztünk valami! – félrenyelte a bort és köhécselni kezdett. – Minden rendben?
– Igen, csak félre nyeltem!
– Borozgatsz?
– Igen! Ma már nem tervezem, hogy bárhova is elmennék! Talán megfogadom a tanácsod és még dolgozni sem megyek holnap, vagyis ma. – nem is rossz ötlet. Beteget jelent, ahogy a férfi mondta és pukkadjon meg a főnöke! – Legalább lenne egy hosszú hétvégém!
– Nem hangzik rosszul! Van valami terved hozzá? – Petra elgondolkozott.
– Az ágyban tölteném az egész hétvégét! – álmodozott. – Rendelnék ebédet és pihennék.
– Ez csak akkor jó, ha van veled valaki.
– Az most esélytelen, hisz dobtak! – Petra ismét töltött a borból és gyorsan ivott egy kortyot, hogy ne folytassa. Olyan gondolat fogant meg benne, amin még maga is meglepődött. Azon kezdett gondolkodni, hogy nézhet ki a férfi. A hangja bársonyosan körbe ölelte és megnyugtatta. Nem merte megkérdezni. Mi lesz, ha csalódni fog? Inkább maradjon egy rejtélyes idegen, akiről álmodozhat.
Következő rész Szerdán
Első rész
Kép forrása: www.canva.com