Az akaratnak ereje van. Valaki nagyon is tudja érvényesíteni és valaki nem. Ha akarunk, bármit el tudunk érni az életben. Ha pedig egy macska akaratáról beszélünk, biztosan nem az ember győzedelmeskedik, még ha nagyon áltatjuk is magunkat. A macskák öntörvényű lények. Ebben hasonlítanak az emberekre, ezért sem kedvelik sokan őket. A mi családunkban a legkonokabb, legönfejűbb és legakaratosabb macska Öreglány volt, a fehér-cirmos úrhölgyünk, aki ahogy betette a lábát az irányítása alá vonta az egész családot. Még azt is ő döntötte el, hogy melyik kutyát fogadhatjuk be. Kemény és erős macskának született.
A másik oldalon apám állt. Aki mindig szabályokat állított az állatok tartására, de ő szegte meg elsőnek, ezért könnyű prédának számított a morgós macska szemében. Az évek alatt, amit Öreglány és édesapám együtt eltöltött, hiszen az ő kapcsolatukat a szerelem jellemezte az első pillanattól kezdve, tele volt sok szeretettel és nagy veszekedésekkel, háborúkkal. Mégsem tudtak meglenni egymás nélkül.
Az egyik kedvenc ilyen párbajom akkor alakult ki, mikor Öreglány megérkezett az utolsó alommal, amit életében világra hozott. Egy idő után a szüleim megelégelték, hogy a kert tele van macskákkal. Akkoriban indultak meg az ivartalanítási propagandák a televíziókban, valamint az állatorvosoknál, ennek hatására a három anyamacskánkat végül megműttettük. Ennek az akciónak a fekete-fehér, süket cicánk, Foltos örült a legjobban, hiszen neki mindig is tehernek számított az anyaság.
Azon a tavaszon, amikor a morgós cicánk megjelent az utolsó alommal végleg betelt a pohár a szüleimnél. Apámnak nagyon nem tetszett, hogy a macska ismét egy porontyot hozott magával és természetesen azonnal tudta, hogy a macska hol szeretné biztonságba helyezni a kiscicát. Az ő szobájában. Ebbe nem akart újra belemenni. Honnan tudta apám, hogy Öreglány ismét kölykezett? A macska szokásához híven körbejárta a házat, főleg apám szobáját és minden zugot megszemlélt és felmért. Kereste a cicák helyét. Ez nála egy tradíciónak számított, amit minden alkalommal eljátszott. Utána egy úrihölgyhöz illően távozott. Mi pedig tudtuk, miért is ment.
Nem sokkal később Öreglány vissza is tért, nyugodtan a bejárati ajtóhoz sétált és a cirmos-fehér kiköpött mását helyezte a küszöbre. Apám az ablakon át szemlélte a csöppséget, akinek még a szeme sem nyílt ki, egy hetes sem volt! Apám azonnal fennhangon kiszólt a macskának, hogy ne is álmodjon róla! Ott ült a morgós cicánk a bejárati ajtó előtt és hangos nyívákolással kérlelte apámat, engedje már be. A kiscica is sírt, szegénynek fogalma sem lehetett, mi is történik körülötte.
Öreglány egy idő után megunta és távozott. A kicsinyét az ajtóban hagyta. Csodálkozva szemléltük az eseményeket és nem értettük, hogyan is hagyhatta magára a kiscicát. Öreglánynak tulajdoníthatjuk a legerősebb anyai ösztönöket a macska csapatunkban, sosem hagyta volna magára a kölykét. Hamar ráébredtünk, hogy a macskánk kész stratégiával készült a meggyőzés céljából. Hozta az erősítést! Nemsokára a következő apróságot rakta le a küszöbre, ami szintén cirmos-fehéren virított. Ismét kiköpött mása a morgós macskánknak.
Akkorra már hárman sírtak, nyivákoltak az ajtóban. Apám kezdett meginogni, de még tartotta magát. Szinte társalgást folytatott le a macskákkal arról, hogy már pedig ők kinn fognak maradni és nem foglalhatnak helyet a házban. Öreglány ismét távozott. Kezdtünk aggódni, vajon hány kölyke lehet még, hiszen a macskának már született hat cicája is egyszerre. Vajon meddig tudja az állóháború tétjét emelni és mikor törik meg Apám állítólagos szikla szilárd elhatározása, hogy a macskákat a házon kívül tartja.
Öreglány pedig bevetette a legkeményebb fegyverét. Utólag belegondolva, szándékosan hagyhatta utolsónak ezt a csöppséget. Egy olyan cicát tett le a küszöbre, amilyet még nem láttunk egy alomban sem. Egy pettyes csöppség ücsörgött előttünk, aminek színeiben megtalálhattuk a vörös, a fekete, a cirmos és fehér árnyalatait. Most már tudom, hogy az ilyen cicákat trikolor macskáknak hívják és csak nőstények lehetnek ilyen színűek. Persze, nem tudom, hogy ez a cica ebbe a kategóriába tartozott-e, hiszen négy színt is felfedeztem a bundácskáján, de egyszerűen gyönyörű macska volt. Mikor megláttuk, már biztosak lehettünk benne, hogy Apám ismét elvesztette a csatát, hiszen azonnal beleszeretett a csöppségbe. Persze az is sokat segített, hogy már négyen sírtak a bejárati ajtóban és Apám megtört ekkor pszichológiai nyomás alatt. Beengedte őket!
Mire észbe kaptunk, már a három kiscica és édesanyjuk, a morgós macskánk egy kényelmes dobozban szunyókált apám szobájában. Öreglány stratégiája bejött! Biztonságba és kényelembe helyezte a kölykeit, mert tudta, hogy nálunk remek helye lesz mind a háromnak. Mi gyerekek, nagyon örültünk az új jövevényeknek és Apám is belenyugodott, hogy három életerős és csintalan cicával kell ismét osztoznia a szobáján.
Pár hét múlva már a pici foltos cicával, Mazsolával aludt és eszébe sem jutott, hogy ő ellenezte az egészet. Mert Apám sosem győzhet egy macska felett sem! Főleg, ha az a macska nem más, mint Öreglány.
Kép forrása: www.canva.com