Miután Niki távozott úgy döntött erőt vesz magán és kitakarít. Rendbe szedett mindent, még az ebédet is feltette főni, mikor megérkezett a lakás tulaja a lakbérért. Mindig készpénzben kérte az összeget és Brigi szokása szerint kikészítette egy borítékba az előszoba fiókjába, de most akárhogy kereste, nem találta. Nem maradt más, mint a magyarázkodás. Mivel eddig rendesen fizettek a tulaj elnézte és megbeszélték, hogy pár nap múlva visszajön a férfi.
Brigi idegesen járkált fel-alá. Róbertet nem gyanúsította, bár a férfi járt éjjel a lakásban nem nézte ki belőle, hogy lopna. Ezt nem az esze, hanem a szíve súgta, de amúgy sem lett volna ideje kutakodni és a borítékot sem hagyta szem előtt. Niki maradt!
Felkapta a telefont és azonnal tárcsázta barátnője számát, de nem vette föl. Arra gondolt, hogy biztosan a munka miatt nem válaszol. Felhívta a butikot, de megdöbbenve hallotta, hogy a barátnője meg sem jelent és végig hallgatta a megbízhatatlan munkavállalókról a nem túl kedves riposztot.
Brigi még két órán át hívogatta Nikit, mikor az belépett az ajtón és kíváncsian rápillantott.
– Miért hívtál? – Brigi álla leesett. A lány kezéből négy vagy öt darab papír szatyor lógott, amelyekre hatalmas márkák neveit nyomtatták. Niki elköltötte a lakbérüket!
– Mégis mit tettél?
– Csak vásárolgattam egy kicsit! Fájt a fejem és ez elmulasztotta. Tudtad, hogy a vásárlás is boldogsághormont szabadít fel? Nos, nekem bevált! – mutatta fel a tasakokat.
– Nem mentél el dolgozni!
– Egész nap ruhát hajtogatni nem nekem való, de ezt nézd! – húzott elő egy gyönyörű darabot az egyik szatyorból, aminek a címkéjén egy olyan összeg lógott, hogy Brigi majdnem szívrohamot kapott.
– Elköltötted a lakbérre való pénzt! – tört ki belőle a düh. – Mégis mit képzelsz te magadról?
– Nem tettem ilyet! – Niki durcásan csücsörített. – Igaz, elvittem a borítékot, amit előlem dugdostál, de majd visszaadom.
– Nem előled dugdostam! Abban volt a lakbér amiért ma jött a tulaj! Nem tudtam kifizetni! – Niki álla leesett.
– Hoppá! Bocsi!
– Bocsi? Ha kiteszi a szűrünket akkor is csak ennyit mondasz?
– Ne csinálj ebből ekkora ügyet! Van elég pénzed, ki tudod fizetni! – Niki még mindig nem értette, hogy a lakhatásuk múlott azon a pénzen.
– Nem vagyok milliomos! Nem tudok duplán fizetni!
– Megoldod! – Niki olyan könnyelműen vont vállat, hogy Brigi álla leesett. Társát egyáltalán nem izgatta a probléma, nem is érdekelte.
– Megoldom? – Brigi teljesen kikelt magából. – Miért én oldjam meg? Ki vagyok én, az anyád? Te költötted el a pénzt, neked kell ezt helyrehoznod!
– Ne hisztizz már! – Niki kellemetlenül legyintett, mintha elkergetett volna egy legyet, miközben a szemeit forgatta.
CSATT! Brigi felképelte tehetetlen mérgében és rákiáltott. Remegett az idegességtől. Róbertnek igaza volt. Mit is remélt? A társa csupán pénztárcának nézi és kihasználja.
– NEM CSINÁLOM EZT TOVÁBB! FÉL ÉVE MINDENT ÉN FIZETEK, TE MEG CSAK ÉLED A KIS ÁLOMVILÁGODAT! ENNEK VÉGE! BEFEJEZTEM! TAKARODJ A SZEMEM ELŐL, LÁTNI SEM AKARLAK!
Niki sértődötten, méla undorral a tekintetében, mint egy gyerek bevonult a szobájába és becsapta az ajtót. Brigi egyedül maradt. Azonnal felkapta a telefont és hívta a lakás tulajdonosát. Úgy reszketett, hogy majdnem elejtette a készüléket. Sírva elmondott neki mindent és kérlelte, hogy segítsen neki megoldani a helyzetet. A férfi megértően viselkedett és megígérte, hogy segít másnap.
Brigi magán kívül tette le a telefont. Megtette! Kilakoltatja Nikit! Már, ha a tulaj megteszi, de neki sem kell egy megbízhatatlan lakó, őt pedig már két éve ismeri és még sosem késett a fizetéssel. Ennyi csak elég lesz ahhoz, hogy segítsen vagy nem?
Idegesen mászkált a lakásban. Szíve szerint felhívta volna Róbertet, de a férfival még nem cseréltek telefonszámot. Talán ezek után nem is fognak. Nikitől sem akarta elkérni és úgy sem adta volna meg ezek után.
Próbálta lekötni magát, de csak is a történteken és a férfin jártak a gondolatai. Mindenét összeszedte, amiről úgy gondolta, hogy Niki ellophatja és pénzzé teheti. Elzárta a szobájában, elvégre maga a digitális rajztáblája is egy vagyon volt! Fél évig gyűjtött rá.
Nikit aznap többet nem látta és nem is akarta. Fáradtan magára zárta az ajtót és lefeküdt korán, de még sokáig sodródtak a gondolatai. A tulaj nagyon készségesen viselkedett, pedig azt hitte nem fogja érdekelni a pénzén kívül más. Remélte tényleg segít megoldani a helyzetet.
Másnap késő reggel idegesen lépett a konyhába. Niki már reggelizhetett, mert rendetlenség várta. A lány a szobájában bömböltette a zenét, így Brigi kicsit nyugodtabban kezdett elpakolni. Nem tudta mikorra érkezik a tulaj, de bele sem akart gondolni milyen napok fognak rá várni, amint közli a lánnyal, hogy távoznia kell. Vajon mennyi időbe fog telni, amíg talál egy új albérletet? Ha nem Niki megy, akkor majd ő fog! Ezt már előző éjjel eldöntötte, de jobban örült volna, ha ő maradhat. Eléggé megszerette azt a lakást.
Tizenegy körül érkezett a tulaj egy ismeretlennel. A beszélgetést nem hallotta, de Niki dühös szemekkel méregette Brigit, amint a férfi és az ismeretlen kilakoltatták. Egy óra múlva már üresen tátongott a szoba, csak a bútorok maradtak bent. Niki nem köszönt el. Orrát a magasba tartva távozott Brigi életéből.
Miután minden elcsendesedett fáradtan roskadt le a kanapéra. Megviselték a történtek és a két napi alváshiányt is érezte még. Nem tudta, hogy Niki ezek után hová ment, de nem is érdekelte már. Kicsit furcsának találta, hogy ennyire gyorsan kitették. Általában a tulajok határidőt szabnak mikorra kell kiköltözni. Vagy nem így szokott lenni? Tényleg nem értette, de lehet rosszul tudta, elvégre neki szerencséje volt és nem kellett több bérlakást is megjárnia. A tulaj azt sem említette, hogy mikorra kell pótolnia a kimaradt összeget. Ez azért aggasztotta. Addig gondolkozott a problémán, ameddig elnyomta az álom.
Motoszkálásra ébredt. Brigi riadtan pillantott Róbertre, aki a dohányzó asztalon pakolászott. A lány elkerekedett szemekkel meredt a mozdulatlanná dermedt férfira. Hirtelen azt hitte álmodik és körbepillantott. Kint már sötétedett és valaki betakarta egy pokróccal.
– Nem akartalak felébreszteni! – Róbert letette, amit elvett az asztalról és leült a döbbent lány mellé. Brigi pár pillanatig csendben figyelte a férfit.
– Mit keresel itt és hogyan jöttél be?
– Kulccsal! Kivettem a szobát! – vont vállat egyszerűen. Brigi szeme elkerekedett, nem értette. – Mondtam, hogy albérletet keresek! – a lány még mindig értetlenül pislogott, így a férfi megmagyarázta. – Tudtam, hogy napokon belül betelik nálad a pohár Nikivel kapcsolatban, ezért kiderítettem kitől bérlitek a lakást. A szomszédok készségesen megmondták a telefonszámát. Felhívtam és elmondtam neki mindent. Mikor közölte, hogy nem tudtál fizetni, azonnal tudtam, hogy a húgom a hibás. Ezt el is mondtam neki, kifizettem a lakbéreteket és megkértem, hadd költözzek ide hozzád.
– Ezért nem lepődött meg, mikor mondtam neki a történteket. – Brigi megvilágosodott. – Nem is aggódott, mert már megvolt az új lakója! – Róbert bólintott.
– Beszéltem apámmal Niki ügyében, még tegnap és felhívtuk az egyik barátját, aki felajánlotta, hogy magához veszi Nikit. Ő volt itt kipakolni a holmikat a tulajjal. A húgom nem fog neki örülni, mert ott dolgoznia kell, de lesz szállása és némi keresete.
– Erre hogyan vettétek rá?
– Kinn a ház előtt vártam és megmondtam neki, hogy feljelented lopásért, ha nem megy az ismerősünkkel. Eddig erre nem akadt lehetőségünk, de most változott a helyzet azzal, hogy meglopott téged. Szóval inkább belement a dologba, mint a börtön és kérdés nélkül aláírta a szerződést. Egy csirke farmra viszik dolgozni, de biztosan értékes tapasztalatot fog ott szerezni. – Brigiből kitőrt a nevetés és Róbert mosolygot rajta.
– Most olyan gonosznak érzem magam!
– Mert nevettél? Megérdemelte! Reméljük ez megváltoztatja majd a felfogását az életről és megérti, hogy ilyet nem tehet többet senkivel. Bár, csak három hónapig szól a szerződése, utána szabadon mehet ahová akar, reméljük ez elég idő lesz a leckére!
– A tulaj nem akadékoskodott, hogy ide akarsz költözni?
– Kifizettem neki egyben három hónapot a ti tartozásotokkal együtt. Attól kezdve nem izgatta a dolog. – Brigi többet nem kételkedett.
– Nem jelentettem volna fel… – lesütötte a szemét és Róbert csak bólintott, hogy tudja. Finoman megigazgatta a lány tincseit. – Nem akartalak tegnap megbántani! Én csak…
– Tudom! – a férfi őt nézte gyönyörködve.
– Akkor, beköltözöl a másik szobába? – Brigi zavarba jött és a kiüresedett helyiség felé pillantott.
– Inkább a te szobádba költöznék be! Ha jól láttam francia ágyad van. – Róbert incselkedve végig simította a vállát.
– Micsoda magabiztosság! – nevetett fel Brigi, miközben egyre közelebb húzta magához a férfi. – Mi lesz akkor a másik szobával?
– Kell neked egy rendes dolgozó szoba is! – Róbert nem is gondolkozott a dolgon. – Átvisszük oda a számítógépedet és ami kell hozzá. Mit mondasz? – Brigi csak fürkészte. – Ha nem jön be, még mindig ott a másik szoba. – a férfi nem örült a lehetőségnek, de mivel nem kapott azonnal választ felvetette ezt az eshetőséget is. Brigi még mindig nem szólt semmit, csak mosolyogva szemlélte az egyre zavartabb férfit, akinek már szinte a mellkasán feküdt. Óvatosan kinyújtózott, átkarolta az erős nyakat és finoman megcsókolta Róbertet, aki szavak nélkül is értette a választ.
Előző rész
Kép forrása: www.canva.com