Bekanyarodva a kis utcába a bérház kapuja előtt egy fiatal nő álldogált dülöngélve. Brigi összehúzta a szemöldökét, remélte, hogy nem az, akire gondol, de az volt.
– Niki? – kérdezték egyszerre mind a ketten. Brigi meglepetten nézett a férfira, aki szintén nem értette a helyzetet.
– Brigi! – rikkantott a lány és megindult felé, de megbotlott és Róbert kapta el. – Milyen helyes pasi! – motyogta részegen Niki. – Adj egy csókot szépfiú! – megpróbálta megcsókolni a férfit, aki lefejtette magáról a karokat.
– Nem vagy normális! – morogta.
– Ez fáj!
– Mit keresel itt? – Brigi kétségbe esetten nézett barátnőjére és lakótársára. – Ma kezdesz az új munkahelyeden! Megbeszéltük, hogy ma időben lefekszel!
– Ki az az idióta, aki szombaton dolgozik? – tanakodott Niki és alig állt a lábán. – Nekem nem kell munkahely! Szép fiú! Nem akarsz feleségül venni? Nagyon hálás tudok lenni! – incselkedett Róberttel, aki fintorogva nézett vissza rá. A lány annyira részeg volt, hogy Brigi azt sem tudta hogyan talált haza. Róbert mérgesen felkapta a vállára. – Ez az! Vigyél magaddal! – rikkantotta Niki vidáman.
– Fektessük le!
Brigi nem ellenkezett hallva, hogy a férfi mennyire dühös. Nyitotta előtte a kaput és felvezette a lakásukba a másodikra. Róbert szinte rádobta az ágyra, nem túl finoman lefejtette magáról a ragaszkodó karokat és távozott a szobából. Brigi lecsitította Nikit, aki pár perc múlva már aludt is.
A lány visszatért a kis lakás konyhájába, ahol Róbert mérgesen fel alá mászkált.
– Ő az élősködő lakótársad? – Brigi megrettent a férfi tekintetétől. Nem értette miért ilyen mérges, talán az exbarátnője?
– Igen! Úgy egy éve lakik itt. Akkor még volt munkája, valami marketing cégnél dolgozott, mint asszisztens. – magyarázta meg a helyzetet, valahogy úgy érezte ezt kell tennie. – Egy nap hazajött, hogy az egész cég egy idióta és nem bírja tovább. Felmondott! Ez több, mint fél éve történt. Azóta főleg én keresem neki a munkát. Arról álmodozik, hogy egy gazdag pasi feleségül veszi, aki eltartja. Hiába mondtam neki, hogy erre kicsi az esélye és addig is meg kell élnie valamiből, meg sem hallotta. Fizettem helyette a lakbért és az ételt. – Brigi leroskadt a székre elkeseredetten és szégyenkezve. – Ha megfenyegettem, hogy nem fizetek helyette, akkor el volt egy darabig valamelyik cégnél, a csillagos eget is leígérte, de utána kezdődött minden elölről. Megkedveltem és nem akaródzott kidobatni innen. Tudod nincs senkije és…
– Mi? Ezt mondta neked, hogy nincs senkije? – Róbert kikelt magából. Brigi csak bólogatott. – Ez nevetséges! Ez az ostoba! Mégis mit képzel magáról?
– Te honnan ismered?
– Ő a húgom! – a lány meglepetten pislogott.
– Miről beszélsz! Azt mondta árva! Fel sem ismert téged! – Róbert hitetlenkedve felhorkant. Előkapta a mobilját és megmutatta neki a képeket, amiken együtt vannak. Brigi döbbenten nézegette a családi fotókat.
– Túl részeg volt ahhoz, hogy felismerjen. Csoda, hogy járni tudott! – Róbert beletúrt a hajába mérgesen. – Van családja Brigi, csak neki nem felel meg! Mindig más világban élt! Imádta a luxust és a nagyzolást. Húsz évesen összeállt egy gazdag ficsúrral, már nem is tudom hol ismerkedtek meg. Akkor költözött fel Pestre azzal az alakkal, aki egy darabig eltartotta. Úgy négy éve szakítottak és a húgom elkeseredetten jött hozzám. – Róbert leült Brigivel szembe egy székre és próbált az indulatain úrrá lenni. – Segítettem, fizettem neki egy iskolát és találtam állást is, de ő csak vásárolgatni akart, kávézgatni, meg mit tudom még mit művelnek a gazdag kitartott nők. Hallani sem akart a munkáról. Végül sikerült rávennem, bejuttattam egy céghez és úgy nézett ki ellesz. Utána mentem ki külföldre dolgozni. –
Róbert kicsit nyugodtabban előre hajolt, a térdeire támaszkodott és keserűen folytatta. – Folyamatosan hívogatott, hogy magára hagytam az albérlet fizetésével, kirúgták, küldjek pénzt és én küldtem. Később felhívott az apám, hogy tőle is pénzt kunyerált, amiből drága holmikat vásárolt. Mélyen csalódott benne! Olyan életszínvonalat akart, amit nem tudott magának biztosítani. Amikor nem küldtünk pénzt előadta a hattyú halálát, ám dolgozni továbbra sem akart. Egy darabig még segítettük, de nem vagyunk milliomosok, hogy eltartsuk a hatalmas igényeit. Körülbelül azelőtt szakítottuk meg vele a kapcsolatot, hogy ideköltözött. – Róbert szánakozva ránézett. – Keresett magának mást, akinél egy darabig meghúzhatja magát. – Brigi a fejét rázta. Nem akarta elhinni, hogy Niki így kihasználta.
– Megígérte, hogy visszafizeti! Ő a barátnőm! Nem dobathatom ki!
– Köszönöm, hogy adtál neki egy esélyt, de aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azt nem is tudod megmenteni. – Róbert finoman a kezébe fogta a lány kézfejét. – Néha az a segítség, ha nem segítesz.
– Nem tehetem meg vele! Én nem…
– Nagyon jó a szíved! Ez tetszik! – Róbert mosolygott rá kedvesen. – De az lesz a legjobb, ha…
– Nem! A húgod és mégis azt akarod, hogy ne segítsek neki? Milyen testvér vagy te? Miért nem te segítesz? – Brigi nem értette és kikelt magából. – Támogatnod kéne és…
– Támogatnom és mit? – Róbert felemelte a hangját és felpattant újra dühbe gurulva. – Tudod mennyit költöttem a húgomra? Mit kaptam cserébe? A fejemhez vágta, hogy egy szemét disznó vagyok, mert nem akartam neki megvenni egy negyven milliós autót, amit kinézett magának. Akkor telt be a pohár! A márkás holmikat még elnéztem, de az autó már sok volt! Én fizettem mindent! Az albérletet, a ruhákat, a fitnesz bérletet, a méregdrága ebédeket… Van fogalmad róla, mennyi pénzt szórt el? Mérnök vagyok és van egy jó állásom, de ennyire jól még én sem keresek.
Róbert dühösen mászkált. – Majdnem adósságba taszított. Azt akarta, vegyek fel hitelt! Ezt nem tettem meg neki és kiadtam az útját, hogy egyenesbe jöjjek. Ezek után ne merészeld azt kérdezni, milyen testvér vagyok! A szüleimet is kell támogatnom, nyugdíjasok és Nikiben nem bízhatok, hogy segít nekik. Nem könnyű ez… – Brigi lesütötte a szemét, bele sem mert gondolni mit érezhetett a férfi, mikor a saját húga kihasználta. – Nem érdekel! Csinálj, amit akarsz!
– Róbert!? – a férfi nem válaszolt. Csak kisietett az ajtón és becsapta maga után. Brigi a levegőt kapkodva ült tovább. Nagyon megbántotta a férfit. Egy olyan mély sebet téphetett fel, amit Róbert mélyen eltemetett magában. Biztosan valahol bűntudata volt a húgával szemben.
Már hajnali három is elmúlt Brigi nem tudott lefeküdni aludni. Egyrészt, mert nyugtalanította a helyzet, másrészt csak rosszabbul lett volna utána. Inkább ivott egy kávét és megpróbált dolgozni egy kicsit.
Reggel ébresztette Nikit. Eltökélte, hogy elzavarja dolgozni, mert aki éjjel legény, az nappal is legyen az. A lány mérgesen és elég nyűgösen kelt fel.
– Ne kiabálj! – morogta a reggeli kávénál. Még szerencse, hogy tízre kellett mennie. Egy közeli ruhabutikban talált neki Brigi állást és remélte, hogy a divat kicsit felvillanyozza, de nem így lett. Olyan fancsali képpel itta a kávét, mint aki citromba harapott.
– Nem kiabálok, csak másnapos vagy. Minek ittál annyit tegnap? Tudtad, hogy ma lesz az első napod! – Brigi elé tett egy lekváros kenyeret.
– Mert te elmentél bulizni és egyedül hagytál! Milyen viselkedés ez? Hol a szolidaritás? – Niki nagyot harapott a kenyér darabból miközben Brigi mélyen kifújta a levegőt. Természetesen megint ő a hibás. Barátnője tényleg mindenki mást okol önmagán kívül.
– Elég volt! Öltözz és indulás! Vár a munka!
– Csak a te kedvedért… – forgatta a szemeit Niki és elindult a fürdőbe. Brigi egyfolytában a nyakában loholt, hogy ne késsen el és végül sikerült kitessékelnie az ajtón. Eszébe jutott, hogy elkíséri, de mivel semmit nem aludt elég fáradtnak érezte magát. Csak oda talál! Reménykedett!
Folytatása következik Kedden!
Kép forrás: www.canva.hu