Brigi egy közkedvelt bárban a Klubban ücsörgött a barátaival péntek este. Egy görbe estét szerettek volna tartani, ahol elfelejtik a hétköznapokat és a gondokat. A lánynak nagyon kellett ez. Az elmúlt féléve nem egy könnyű pillanatot szerzett neki, anyagilag is leégett és még szakítottak is vele. Úgy döntött kiereszti a gőzt aznap este. A barátai társasága tökéletesen megfelelt ehhez és kivételesen meghívták. Lehetett volna ennél jobb?
Jót beszélgettek és nevetgéltek a történeteken és egymás esetlenségén, balszerencséjén vagy kifejezték örömüket a másik elért sikerein. Régen nem tudtak így összeülni, a poharak pedig csak sokasodtak az asztalon az idő múlásával. Brigi igyekezett mértékkel inni mivel más kontójára tette, ezért nem szeretett volna lerészegedni, majd máskor.
Már közeledett a tizenegy óra, mikor Brigiből sürgősen kikívánkozott az ital és az üdítő. Barátait otthagyta és a mosdó felé vette az irányt. A táskájába matatva, elgondolkozva lépett az ajtóhoz mikor beleütközött egy férfiba, aki meglepetten pislogott rá.
– Bocsánat! – hebegte és elkerekedett szemekkel vette észre, hogy majdnem a férfi mosdóba ment be. – Rossz ajtó! – nevetett fel és pironkodva, sokszor elnézést kérve behátrált a női mosdóba. Ez nagyon kínos szituáció volt! Tudta, hogy a barátai jót fognak nevetni, ha elmeséli.
Miután végzett, magában mosolyogva szeleburdiságán rendbe szedte magát. Hullámos haját kicsit bevizezte, hogy még inkább göndörödjön, de ez csak hiú ábrándként élt a gondolatai között. A nehéz, dús, szőkésbarna hajkorona csupán lágy hullámokat adott neki, de ő ettől még nem adta fel. Megigazgatta könnyű ingét, amit a farmerba tűrt, hogy mindenütt jól áll-e. Ellenőrizte könnyed sminkjét és már indult is vissza a társaihoz.
Kilépve a mosdóból azonnal megakadt a szeme az idegenen, aki egy férfiakból álló baráti társasággal érkezett és most őt fürkészték mindannyian. Brigi a füléig pirult és gyorsan visszasietett az asztalukhoz. A többiek látva az arca színét rákérdeztek mi is történt vele. Magán jót nevetve mesélte el kis kalandját, amin mindenki jót mulatott és azonnal megnézték maguknak a másik társaságot.
– Helyes pasi! – véleményezte barátnője az idegent.
– Hagyjál! – lökte vállon Brigi és tekintete azonnal az idegen férfira tévedt. Tényleg jóképű volt. Talán egy fejjel lehetett nála magasabb, fekete haját kócosan összeborzolva hordta és egy elegáns inget viselt könnyedén kigombolva a felső gombjánál sötét farmerral. A férfi is nagyon méregette őt, még kacsintott is egyet neki, de a lány úgy döntött nem foglalkozik vele. Van most elég bonyodalom az életében, nem kell még egy! Visszafordult a barátaihoz és csatlakozott a szóban forgó témához.
A beszélgetés csak zajlott tovább és sikerült kicsit megfeledkeznie az ismeretlenről. Éppen jót nevetett egy viccen, mikor felhangzott a Valmar együttes egyik jól ismert száma, az Úristen. A Klubban megszokott volt, hogy néha karaoke esteket tartottak, ám aznapra nem írtak ki ilyen programot.
A társaság meglepetten fordult az éneklő férfi felé, aki vigyorogva Brigire nézett. Az idegen mikrofonnal a kezében magabiztosan a lányhoz sétált, miközben a dalt kiválóan előadta. Mögötte a fiú banda szurkolt és kórust alapítva segítettek a refrénben.
Brigi csak ült és mosolygott. Barátai gonosz vigyorral figyelték, amint a zavarában nevető lánynak udvarolva énekel egy idegen és még táncolt is hozzá. Viszont azt el kellett ismernie, hogy a férfinak volt hangja és nem is akármilyen, a mozgásában sem talált kivetni valót, remekült táncolt. A műsor végére a férfi maga alá húzott egy széket és lehuppant a lány elé könyökét a háttámlán megtámasztva.
– Ki ez a lány? – kérdezte a mikrofonba és Brigi felé tartotta a választ várva. A Klub teljesen elcsendesedve, szinte lélegzetvisszafojtva várta, hogy a kiszemelt hölgy megadja-e a választ vagy hatalmas pofára esés lesz az attrakcióból. Brigi bárgyún vigyorogva körbenézett, még a bárpultos és a felszolgálók is megálltak őt fürkészve. A homlokát dörzsölve felnevetett. Mit mondhatna erre?
– Brigi vagyok! – a férfi elégedetten elmosolyodott és a termet ováció töltötte be. Brigi fülig vörösödve nézett körbe. Értékelnie kellett a férfi igyekezetét, aki véletlenül ráhibázott, mert nagyon imádta ezt a számot. Az idegen visszaakarta húzni a mikrofont, de a lány elkapta és mélyen a szemébe nézett. – Ki ez a srác? – kérdezte vissza tréfálkozva. A teremben mindenki csitítgatni kezdte a másikat, hogy jobban hallja a választ.
– Róbert vagyok! – szólt bele a mikrofonba a férfi, a hallgatóság pedig újabb éljenzésbe tört ki és mindenki tapsolt. A bárpultos, aki eddig mobillal rögzítette az eseményeket kipattant a pult mögül és megkérdezte, a készített képeket felteheti-e a klub közösségi médiájára. Brigi csak zavartan beleegyezett. Nem is tudta már mit érez. Egyszerre volt boldog, zavart és szégyenlős. Róbert gyorsan átadta a mikrofont az egyik felszolgálónak és a kezét nyújtotta.
– Elrabolhatom? – nézett a lány barátaira, akik bíztatva bólogattak. Brigi dacosan rájuk pillantott, de csak gonosz vigyorral találta szembe magát. Az egyikük még hozzá is tette, hogy ne akadékoskodjon, ő is ezt akarja.
Róbert egy távolabbi asztalhoz vezette és leültek. Azonnal hoztak nekik inni, Brigi sejtette, hogy ezt már előre leegyeztették. Pár másodpercig csak ültek egymással szemben utána zavartan összenevettek.
– Mindig szerenáddal hívod fel magadra a figyelmet? – Brigi belekortyolt a meggyes sörbe, amit kapott és szeretett. A férfi mindenre gondolt. Kifaggathatta a bárpultost, hogy mit ivott és azt kért neki.
– Most csináltam először ilyet! – vallotta be Róbert szégyenlősen. – Láttam, hogy nem akarsz velem foglalkozni ezért fel akartam valahogy kelteni a figyelmed. A barátaim beszéltek rá, még most is remegek az izgalomtól! – felemelte a kezét és megmutatta a lánynak. Brigi nem látott remegést, de elhitte. – Megérte, mert itt ülsz velem! – elégedetten mosolyogva az asztalra könyökölt és közelebb hajolt. Brigi csak nevetve figyelte azokat a barna szemeket.
– Elég nagy volt a nyomás. Mindenki minket nézett! – körbepillantott és meglátta, amint a férfi barátai áttelepülnek az ő csapatához. Még az asztalokat is össze tolták, hogy elférjenek. Brigi a hajába túrt rémületében. – Te jó ég! Összeeresztettük őket! – Róbert meglepetten pillantott hátra.
– Fogadni mernék, hogy jól kibeszélnek minket.
– A legcikibb sztorikat is elmondják. – helyeselt Brigi.
– Jobb, ha őszintén bevallod minden bűnöd, mert úgy is megtudom a haveroktól. – Róbert kíváncsian fordult hozzá. Brigi állta a tekintetét.
– Ez rád is igaz!
– Akkor kezdem én! Kiss Róbert vagyok, harminc éves, van egy húgom és fejlesztőmérnökként dolgoztam Németországban egy nemzetközi cégnél két évig. Most települtem vissza és albérletet keresek.
– Kovács Brigitta a teljes nevem, huszonnyolc éves vagyok, nincs testvérem és albérletben lakom a közelben. Animációkat és grafikai munkákat, kiadványokat készítek vállalkozóként. – felelte a lány ugyanabban a stílusban, amiben a férfi. – Van egy élősködő lakótársam, akit nincs szívem kilakoltatni ezért mindent én fizetek, szóval le vagyok égve. Te fizetsz! – Róbert felnevetett és közben hitetlenkedve nézett a lányra.
– Ezt most találtad ki!
– Bár úgy lenne! – Brigi szégyenkezve pillantott rá. – De most inkább ne beszéljünk róla! Milyen volt Németország?
Róbert vidáman nekifogott mesélni a kint töltött időről és a lány is mesélt cserébe a saját életéről. Sokat beszélgettek és egyszer csak azon kapták magukat, hogy a Klub bezárt. A barátaik már régen távoztak, csak ők maradtak egyedül.
Miután kitessékelték őket sétálva indultak el az utcán. Róbert eltökélte, hogy hazakíséri a lányt, mivel hajnalban veszélyes egyedül közlekednie egy nőnek. Briginek jól esett ez a figyelmesség, bár sejtette, hogy mire megy ki a játék. Csak mentek egymás mellett beszélgetve, miközben a férfi egyre közelebb került hozzá.
A lány mosolyogva várta, mikor próbálja megfogni a kezét és nem is kellett csalódnia. Róbert végül határozottan belekulcsolta ujjait az övéi közé. Nem tudta eldönteni, hogy az ital vagy a férfi csábereje tette ennyire nyitottá, de Róbert bátorságának nagy részét biztosan az elfogyasztott alkohol nyújtotta. Brigi élvezte a figyelmet és remélte, hogy nem csak egy éjszakás kalandnak tekinti őt, mert azt nem adhatta meg neki.
Bekanyarodva a kis utcába a bérház kapuja előtt egy fiatal nő álldogált dülöngélve. Brigi összehúzta a szemöldökét, remélte, hogy nem az, akire gondol, de az volt.
– Niki? – kérdezték egyszerre mind a ketten. Brigi meglepetten nézett a férfira, aki szintén nem értette a helyzetet.
Következő rész szombaton!
Kép forrása: www.canva.com