Viki dühöngéssel töltötte a nap hátralevő részét. Megfordult a fejében, hogy megkeresi Mátét, de a szál rózsa mindig kicsit megnyugtatta. A nap végére mégis úgy döntött, hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Miután lejárt a munkaideje a gondnoki iroda keresésére indult és remélte, hogy a férfit ott találja. Egy éve dolgozott a cégnél, de nem tudta, hogy merre is lehet, ezért a recepcióst kérdezte, akinek telefonálnia kellett, hogy kiderítse az információt. Viki elkönyvelte magában, hogy senki sem tud a cégnél a gondnok létezéséről, csak ő és Milán.
Viki elbizonytalanodva lépett a hátsó udvarra nyíló kopott ajtóhoz, aminek a kis ablakán fény szűrődött ki. Most, hogy ott állt, kicsit izgult. Óvatosan fellépett a magas lépcsőfokra és kopogott. Semmi válasz. Már azt hitte, hogy elkerülte a férfit, mikor az kíváncsian ajtót nyitott. Máté enyhén borostás arcán meglepetés látszódott. Egy elnyűtt pólót és egy rövid nadrágot viselt, nem igazán várt már vendéget. A férfi egy pillanatig habozott, majd kitárta az ajtót és beinvitálta a nőt.
A kis helyiségben egy feltúrt ágy, egy íróasztal székkel, és egy miniatűr, rögtönzött konyha kapott helyet. Egy kis ajtón lehetett a fürdőbe jutni. Az ágy körül könyv halmok tornyosultak, mind műszaki szakkönyv. Az ágyon egy nyitott laptop hevert félredobva. Néhány ruha felakasztva a fogason kapott helyet. Viki meglepetten nézett körbe. Olyan érzése támadt, hogy a férfi valójában ott lakik.
Máté zavartan becsukta az ajtót és a kuplerájt szemlélve gyorsan pakolászni kezdett, olyasmit motyogva, hogy nem várt vendéget. Viki kellemetlenül érezte magát, mintha egy szent helyre tört volna be.
– Sajnálom, ha megzavartam…
– Csak tanultam! Nem probléma. Miben segíthetek?
– Mit tanult? – Viki a füle mögé tűrte szabadon lebegő szőkésbarna tincseit, hogy kicsit előrébb hajolva jobban lássa a könyveket.
– Villanyszerelést. Pontosabban felelevenítem a tanultakat. – Máté zavartan a fejét vakarta. – Mi szél hozta? – Viki felhúzta az orrát és szembefordult a férfival, ami azt eredményezte, hogy alig egy méterre álltak egymástól a szűk szobában. Határozottsága újra visszatért. Ideje megbeszélni ezt a kis félreértést.
– Beszéltem Milánnal!
– Értem. – Máté az ajkába harapott.
– Mégis, hogy gondolta ezt a „magáé vagyok” dolgot? Miért mondta ezt Milánnak?
– Én nem pontosan ezt mondtam neki… – emelte fel a kezét védekezően.
– Hanem?
– Nem lényeges! Csak meg akartam védeni! – a férfi próbálta elmagyarázni. – Van köztem és Milán között egy megállapodás. Nem próbálkozunk be a másik nőjénél. Ha azt hiszi, hogy velem van nem próbálja meg újra zaklatni. – Viki nem hitt a fülének.
– Miféle megállapodás? Mióta van jóban egy gondnok és a vezérigazgató fia?
– Miért ne lehetnénk? – Máté nem értette és sértődötten csípőre tette a kezét. Viki kicsit elszégyellte magát. Nem akarta lenézni a gondnokot. Mi ütött belé? Ő nem ilyen!
– Sajnálom! Én nem úgy értettem! A gondnoki állás igen is becsületre méltó munka, ha senki nem végezné el, minden tönkre menne. Csak azt nem értem, hogyan lehet jóban egy ilyen öntelt és egoista alakkal! Mindenkit lenéz, magával miért ne tenné ugyanezt? Miért adna a szavára?
– Ezzel ne törődjön! Csak az számít, hogy megvédjem!
– Engem nem kell megvédeni! Tudok magamra vigyázni!
– Tényleg? Tegnap nem úgy láttam! – Máté közelebb lépett. – Ha nem toppanok be, ki tudja mi lett volna. Inkább meg kéne köszönnie!
– Ó, de kedves! Köszönöm! – tárta szét a karjait a nő gúnyolódva. Zavarta, hogy a férfinak igaza van.
– Lehetne hálásabb! – Máté szúrós szemekkel végig mérte.
– Hálás? Na és mit vár ezért cserébe? – Viki valahogy nem tudta elhinni, hogy ok nélkül tette ezt érte a férfi. Mert, azt normális reakciónak érezte, hogy leállította Milánt, de azt hazudni, hogy együtt vannak már más. Biztosan akar valamit.
– Semmit! Mondtam, csak meg akarom védeni!
– Védeni? – hitetlenkedett a nő. Vajon ezután megpróbálja lefektetni? Más nőnél is bepróbálkozott így? Hirtelen féltékenység és düh rohanta meg egyszerre. – Csak azt mondja meg, rajtam kívül hány lányt védett meg így? Kíváncsi vagyok mennyi állítólagos barátnője van!
– Ne sértegessen! Sosem tennék ilyet! Csak magát akarom megvédeni! – Viki kapkodni kezdte a levegőt. Miket mond!
– Ez hírül fog menni! Ezen a helye túl sokat pletykálnak. Mintha összezártak volna száz Magdi anyust a Barátok közt sorozatból. Hamarosan mindenki a barátnőjének fog hinni, és…
– Ez olyan nagy baj? Szégyen lenne magának, ha egy gondnokkal járna?
– Én nem ezt mondtam! – Viki hátrált és zavarba jött. Nem ezt akarta mondani! Sokat gondolt a férfire és néha álmodozott arról, hogy milyen lenne vele lenni. Az arca forrón égett és önkéntelen hátrált a falig.
– Akkor mégis mi a baj ezzel? – Máté tényleg nem értette és követte a nőt.
– Az, hogy nem igaz! – Máté meglepetten pislogott.
– Most az zavarja, hogy valótlant állítok vagy, hogy nem járunk? – túl sokat habozott. – Szeretne a barátnőm lenni? – Viki teljesen elvörösödött. Ez a beszélgetés más irányba terelődött, mint ahogyan ő szerette volna. Zavarában az ajkába harapott. Máté már előtte állt és komolyan fürkészte. – Tetszem magának?
– Én…én… – miért nem képes tiltakozni? Máté hirtelen elmosolyodott.
– Ezt jó tudni. – finoman megérintette az állát.
– Mennem kell! – Viki az ajtó felé fordult, hogy elmeneküljön, de a férfi még mindig fogta a vállát.
– Kérlek ne menj! Maradj még!
– Lejárt a… – nem tudta befejezni, mert ahogy visszafordult Máté hozzáhajolt és finoman megcsókolta, amitől teljesen elolvadt. Nem szokott gyakran zavarba jönni, de a férfi társaságában teljesen elvesztette az önuralmát és átadta magát az érzelmeinek. Ráfektette tenyerét a férfi mellkasára, hozzásimult és belemerült a csókba, míg Máté karjai a derekára fonódtak. – Ideje mennem… – Viki óvatosan visszahúzódott.
– Holnap is gyere el! – az őt ölelő karok közül felpillantott a férfi arcára, aki reménykedve nézett vissza rá. Nem tudta, mit mondjon, csak bólogatott csendben, amire Máté szélesen elvigyorodott, de egy ideig még nem engedte el.
Viki meglepődött, milyen sok időt töltött a férfinál. Mire felért a bérlakásba, már csengett is a telefonja. Minden késő délután felhívta a vidéken élő szüleit és az édesanyja megcsörgette, mert most késett. Kapkodva vette fel, de azonnal megtorpant, amint meghallotta a nyúzott hangot.
– Anyu? Mi a baj!
– Édes kislányom! Apádnak strok-ja volt!
– Tessék? – Viki elejtette a táskáját. A fáradt sóhaj mindent elárult a lánynak.
– Most már túl van a nehezén, de kemény éjszakán van túl.
– Akkor felgyógyul?
– Igen! De nem biztos, hogy fog tudni dolgozni! Jaj, kislányom! Mi lesz velünk? Aggódik a cége miatt én pedig nem tudok segíteni, tudod, hogy le vagyok százalékolva. Nem tudom, most mi lesz velünk!
Viki zaklatottan kapkodta a levegőt. Édesapja még a nyolcvanas években alapította meg a víz, villany, gáz szerelő cégét két barátját alkalmazva és azóta is töretlenül működött a vállalkozás megfelelő megélhetést biztosítva a családnak. Az utóbbi időben megnövekedett a munka a szakember hiány miatt, lehet ez játszott közre a betegség kialakulásában. Édesanyja egy baleset folytán lett leszázalékolva. A helyzetet a két tinédzser öccse nehezítette meg, akiknek fizetni kellett az iskolát. A lány pontosan tudta, hogy most szorult helyzetbe kerültek.
– Ne aggódj anya! Majd küldök pénzt!
– Nem olcsó az élet Pesten kicsim! Nem tudsz két háztartást eltartani. Majd valahogy megoldjuk!
– Akkor hazamegyek és átveszem Apu cégét! – határozott gyorsan.
– De drágám! Te informatikus vagy! Nem adhatod fel a szakmádat és az életedet… – az idős nő ellenkezett, de Viki már döntött.
– Ugyan! Te is tudod, hogy előbb ismertem a fázisokat, mint a szavakat. A véremben van! Nem lesz baj! – próbálta megnyugtatni az édesanyját, de neki még mindig akadtak aggályai.
– Nem is tudom! Azért aludj rá egyet! Biztosan találunk más megoldást!
– Rendben! Akkor holnap beszélünk! Puszilom Apát és a fiúkat!
– Aludj jól kicsim!
Viki letette a telefont és azonnal leült a laptop elé, hogy megírja a felmondását. Családi okokra hivatkozva azonnali távozást kért és felhívta a lakás tulaját, hogy lemondja az albérletet. A ruháit pakolva hirtelen megállt a keze. Hazaköltözik vidékre és átveszi az apja cégét. Ezzel nem akadt problémája, de mi lesz Mátéval? Nem tudta meddig ücsörgött ott vívódva az érzelmeivel, miközben összecsapott a kötelesség tudat és a szerelem érzése. A bőröndöket végül bepakolta, de semmit sem aludt az éjjel.
Folytatása következik Kedden!
Főkép forrása: www.canva.com