Emlékszem, aznap éjjel szinte semmit sem aludtam. Elkaptam valami vírust, talán a hányós-hasmenésest, ami manapság már beívódott a hétköznapjainkba és szinte minden évben fertőz. Az éjszakám azzal telt, hogy az ágy és a mellékhelyiség között ingáztam többnyire futva. Szidtam is azt az ismeretlent, akitől elkaptam, de szerencsémre mindig is erős volt a szervezetem, így reggelre lassan enyhültek a tűnetek, de az alváshiánytól semmi nem menthetett meg. Teljesen kikészültem!
Reggel hat órára már rájöttem, hogy jobban járok, ha kiköltözöm a kanapéra. Közelebb a mosdó és a páromat sem zavarom, akit valami csoda folytán elkerült a kórság. A mázlista! Úgy aludta az igazak álmát, mintha az ég világon semmi probléma sem lenne, de nem haragudtam rá. Másnap munka és úgy se tudott volna nekem semmiben sem segíteni, ha velem virraszt. Legalább az egyikünk legyen valamennyire kipihent másnap.
Én már feladtam a gondolatot, hogy aznap reggel dolgozni megyek. Képtelen lettem volna az egész napot végig vinni. Utolsó erőmmel írtam egy üzenetet a főnöknek, hogy aznap ne számítson rám és ledőltem a kanapéra, hátha tudok végre egy kicsit pihenni.
A tűnetek enyhülésével nyugodtabb lettem és a kényelmes, puha ülőalkalmatosságon sikerült elbóbiskolnom. Végre az álom betakart csodás takarójával és én elmerülhettem a képek és a kalandok kínálatában. Eltölthettem pár nyugodt órát pihenéssel, mielőtt a párom felébred.
Legalább is azt hittem, mert nem sokáig maradhattam nyugton és kivételesen nem a szükség szólított. Arra lettem figyelmes, hogy valami hozzám ér. A vállamon éreztem a meleg, finom érintést, ami bizonytalanul ismétlődött. Összerezzentem és szinte azonnal belehasított a fejembe a fájdalom. Nem elég a bajom?
A félálom ködjén keresztül nem igazán értettem, ki vagy mi piszkálhat engem megzavarva az álmom. Nagy nehezen ismertem fel, hogy a jelenséghez egy bizonytalan hang is társul, ami egyre hangosabban szólongat, de lehet csak képzeltem. Csak sikerült valamennyire magamhoz térnem.
Nagy nehezen felemeltem a fejem, mert már szédültem is és felnéztem a hatalmas zöldes szempárba, aki kíváncsian meredt vissza rám. A szőrös pofika meg-meg rezzent, ahogy szólongatott engem és mancsával a vállamat paskolta finoman, ébresztgetve. Szinte nem hittem a szememnek. Hirtelen azt hittem, hogy álmodom. Ha nem velem történik el sem hiszem.
A macskám a kanapé háttámláján egyensúlyozva ébresztett fel mancsával a vállamat lökdösve, szólongatott, hogy keljek fel. Először nem értettem mi is a baj. Miért akadályozza meg a cicám, hogy végre kipihenhessem a hosszú éjszaka fáradalmait? Egész éjjel azt bámulta, ahogy ingázom. Tudnia kell, mennyire fáradt vagyok!
Felpillantottam az órára. Tíz perccel múlt fél hét. Minden reggel hatkor felkeltem, elkészülődtem és fél hétkor elindultam dolgozni. Lehetséges, hogy a macskám azt hitte, hogy ma is dolgozni megyek? Aggódott, mert nem indultam el és azt hitte, hogy elaludtam?
Csak néztem azt az okos pofikáját és pillanatok alatt választ kaptam. A cica nagy szemekkel a bejárati ajtóra meredt, majd ismét felém fordulva mondta tovább a magáét és a vállamért nyúlt. A macskám szólt, hogy menjek dolgozni! Talán attól félt, hogy nem lesz elég pénz macskatápra, de akármi is járt a kis fejében, én hálát éreztem, hogy így odafigyel rám.
– Semmi baj cicuskám! A gazdi ma nem megy dolgozni, mert nem érzi jól magát. Ma itthon maradok!
Tájékoztattam azonnal kicsit rekedtes, erőtlen hangon, mert többre nem futotta, hogy megnyugtassam ez egy kivételes nap. A macskám csak figyelt nagy szemekkel, utána azonnal mozdult. Lassan lemászott hozzám rajtam keresztül, természetesen a szerveimet nem kímélve és befészkelte magát mellém hangosan dorombolva. Szinte úgy hangzott, mintha azt mondta volna; „nem baj gazdi, akkor majd alszunk együtt, hogy meggyógyulj”.
Aznap reggel a kanapén úgy aludtam, mint a tej. Többet nem kellett kirohannom a mosdóba, a kiscicám minden problémámat elmulasztotta a dorombolásával. Még arra sem ébredtem fel, amikor párom elment. A cicám végig mellettem feküdt és átaludtuk az egész délelőttöt. Azóta nem sikerült annyira megbetegednem, nem is foglalkozik velem az a hálátlan dög!
Kép forrása: www.canva.com